Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Városi Képtár - Ráckevén Moldvay Győző galériában
KÉPZŐMŰVÉSZET Losonci Miklós: Városi Képtár Ráckevén Ráckeve összetett mágnes. Vonz európai értékű, Mátyás korabeli gótikus görögkeleti templomával, a Savoyai-kastély barokk pompájával, Lucas Hildebrandt remekművével, a Wahner János tervezte, Bauhaus szellemiségű Ady Endre Gimnázium épületével, a benne honos első magyar iskolai képzőművészeti gyűjteményével, az Ady Galéria 100 műtárgyával, vonz nemcsak az Árpád-szoborral, Sebestyén Arthúr hídvámjával, hanem Velence hangulatú vízpartjával, az Angyali és Kerekzátony szigetekkel, a Duna ringó csöndjével, a fűzfasorral hintett piaccal, - vonz immár a RÁCKEVEI KÉPTÁRRAL, mely - nem túlzás az állítás - új Nemzeti Galéria. Elsősorban azzal, hogy klasszikus értékű műtárgyak biztosítják rangját és mértékét Benczúr Gyula feleségéről festett portréja, Székely Bertalan nagyszerű vázlata V. László és Czillei jelenetéről, Szinyei Merse Pál eddig kevéssé ismert őszi hangulatú erdőszéle. Mindhárom alkotást három esztendőre a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönözte a Ráckevei Képtárnak, mely minden bizonnyal ottmarad véglegesen azáltal is, hogy e létesítmény révén a város hazánk egyik új szellemi központja lett. Sokan fogtak össze a nemes cél megvalósulásáért. Kulcsár István polgármester teret adott Fegyó János múzeumigazgató elképzelésének, a polgárok immár egyöntetű akaratának, és Ráckeve e teremtett galériájával még inkább, áthatóan megnyitja szívünk, mozdítja elménk, értékálló cselekvésre buzdít. Mindehhez hozzájárul Bodzán Antal építőművészeti fantáziája, aki az architektúra mesterművét valósította meg az egykori Antal Lajos villa átalakításában. A képtár két színre oszlik. A lenti traktusban századunk magyar festészetének maradandó értékeivel találkozhatunk. E sorozatnak fontossága abban rejlik, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy kiválóságaink egy-egy művel szerepelnek, hanem olyanokkal, melyek módosítják véleményünket sok esetben életművükkel kapcsolatban. így Berény Róbert önarcképe köztudottan árnyalt finomságokat tár fel, de Uitz Béla fái konstruktivitásától eltérően ezúttal lírai lágyságával örvendeztet. Vaszary János japános parkja e variációban erőteljes parkrészlettel ellenpontozódik, a könnyedség az előtérben sűrűsödik, s ez különlegesség. Tornyai János három műve fokozza megbecsülésünket a vásárhelyi Mester irányában, hiszen itt különösen szembetűnő kolorisztikus ereje és drámai mondanivalója. Szőnyi István és Bernáth Aurél saját szellemi-festői rangján szerepel több alkotással, de Egry Józse/'tájképe azért unikum, mert egyszerűen csak kiváló kép, még nem igazán Egry szellemiségű. Ugyanígy Barcsay Jenő városrészlete még nélkülöz minden aszkézist, még teret enged a színek rendezett tolakodásának, még nem korlátozza önmagát a szürkék kincseire. így és ezért érdekes. Rippl-Rónai József, Révész Imre, Pór Bertalan és Rudnay Gyula, Nagy István értékrendje a gyűjtemény alaphangját biztosítja, azt a tényt, hogy ide nemcsak érkeznünk lehetséges, hanem visszatérnünk is indokolt vágyaink és kötelezettségünk rendelése szerint. Mednyánszky László új arcával mutatkozik be "Bodrogvölgyével", Márffy Ödön véglegesült minőségét sugározza. Lotz Károly "Felesége arcképét" egy csöndesebb áhítat jegyében formálta, itt szíve inkább érvényesül, mint tudása. Koszta József a színek nagy tanára, piros árnyalataiban soha nem tévedett, ezúttal is erőt, önbizalmat, örömet kelt bennünk.Áxvví.víoc/: Károly és Iványi Grünwald Béla szintén Új Hevesi Napló 39
