Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Részvétnyilvánító levelekből, táviratokból:
Részvétnyilvánító levelekből, táviratokból Igen Tisztelt Asszonyom! Megdöbbentett, mert váratlanul ért a hír, hogy András barátunk átlépte az örökkévalóság kapuját, csendben, szelíden, úgy, amint élete is folyt. Hatvan esztendővel ezelőtt, 1937-ben a Gimnáziumban osztályunkra került a sor, hogy Önképzőköri elnököt és titkárt válasszon az egész iskola számára. Két jelölt jött számításba: András és Incze Trak Gyuszi. András pedig már akkor is bontogatta írói szárnyait, szelíden és csendesen átengedte az elnöki tisztet Gyuszinak, 0 maga a titkárságot, a szervezést vállalta. Egész élete később is ezt a csendes szelídséget, másokat segítő emberséget sugározta. Szerettem volna végső búcsút venni Tőle, de lelkipásztori kötelességeim miatt nem tudtam ennek eleget tenni. ígéretem csak annyi, hogy szentmiséimben megemlékezem Róla, mint eddig is tettem. Kérem, fogadja őszinte együttérzésemet, hiszen a vigasztalást mindenható Istenünk adja. Szeretteinek és volt növendékeinek hálája és megbecsülő tisztelete, jóságos Istenünk kegyelme segítse át e nagy veszteség felett átélt fájdalmakon. Őszinte tisztelettel és szeretettel köszönti András egy iskolatársa: Szörényi László főesperes PÁRÁDI PLÉBÁNOS Párád, 1997. febr. If. Kedves Éva! Megdöbbenve, fájó szívvel és nagy szomorúsággal vettem a szörnyű hírt! Fogadja Bandi halála alkalmából őszinte részvétemet és együttérzésemet. Bandi az osztálynak egyik legtekintélyesebb, legszeretetreméltóbb tagja volt. Mindnyájan szerettük, mert jó barát és őszinte osztálytárs volt. Nekem sok kedves emlékem fűződik hozzá. Sokat emlegettük, hogy milyen váratlanul találkoztunk Pompeiben és hogy örültünk egymásnak. Lupuszkánk a még megmaradt néhányunknak nagyon fog hiányozni. Kedves mosolya, kedélyes modora és vidámsága pótolhatatlan. Soha nem fogjuk Ót elfelejteni. Őszintén kívánom, a jó Isten adjon Magának megnyugvást, vigasztalja az a tudat, hogy olyan férje volt, akire mindenki szeretettel fog emlékezni és aki az osztályunknak mindig megbecsült tagja volt és az is marad. Amikor őszinte részvéttel gondolok Magára és osztozom fájdalmában, arra kérem a Jó Istent, ádjon Bandinak örök nyugalmat. Sok szeretettel küldöm kézcsókjaim Ervin (Jármai Ervin főmérnök volt osztálytárs) Veszprém, 1997. febr. 7. 34 VII. évfolyam 1997. május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám
