Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Murawski Magdolna: Rendhagyó irodalmi emlékek - vidéki tükörben
Rendhagyó irodalmi emlékek - vidéki tükörben Vannak emberek, akik mellett egyszerűen nem lehet közömbösen elmenni. Szeretik vagy gyűlölik őket, de a közöny langyos vizei nem érhetnek hozzájuk. Hivatást teljesítenek, és egyfajta küldetést éreznek, hogy véghez vigyék azt a valamit, amiért megszülettek. Az emberek egy része csodálja őket ezért, mások viszont dü- hödten ugranak a torkuknak, s ha lehet, minél hamarabb beléjük fojtják a szót. A nagyság, az emberi kiválóság nem törődik ezzel. Teszi a dolgát és nem a kitüntetések éltetik, hanem a hivatástudat. A jelenkor ezt soha nem bocsátja meg. Kiközösít, diszkriminál, büntet és mindennemű kifejezési formát ad annak az ellenérzésének, mely benne oly vadul dühöng. Miért? Ki tudja erre a választ? Egyfajta lelkifurdalás vagy kompenzációs igény ez, melynek egyedüli mondandója az, hogy szeretne azonos szinten lenni az alkotókkal, de mivel ugyanazt az áldozatot nem vállalhatja fel, hát magához próbálja rángatni a létezés sarába őket...? Az egyenlősdi mint társadalmi maszlag felbukkant néhányszor a történelem során. Az ember természetes vágya, hogy szeretne egyenlő lenni másokkal, sajnos nem abban fejeződik ki, hogy igyekszik tanulni, felzárkózni, hanem rácsimpaszkodik a jeles kortársra, s megpróbálja visszarángatni arra a szintre, mely számára is elérhető. Ezért a művészsors állandó küzdelem színtere. A támadásoktól csupán a halál szabadítja meg a sokat vitatott életű és munkásságú kortársat. Akkor hirtelen minden O.K. lesz. Valóban minden O.K.? Isten előtt mindnyájan egyenlőek vagyunk. De az emberiség megszegte a játékszabályt, mikor kitalálta a hierarchiát, hogy az egyenlőségben ő még egyenlőbb lehessen. S valóban az? A hierarchikus igény fejezi ki leginkább, hogy a háttérben kisebbrendűségi érzések, félelmek, szorongások lappanganak. Ezeknek elpalástolásához szükséges a nagy hűhóval kifejezett grandiózus előadás. Farkas András élete, akár a többi művészé, állandó istenkeresés, a párbeszéd kezdeményezése a Mindenhatóval, hogy választ kaphasson mindazon kételyeire, melyeket a jelenkor mindig csak túlharsogni igyekezett, de semminemű megnyugtatót számára nem adhatott. így jutott el a belső hang felismeréséhez, mely egyre bizonyosabb válaszokat sugallt neki arról, hogy a Hangot igenis hallani lehet és a kifinomult művészhallás szavakkal is érthetővé teszi azt a vallásos exaltációt, mely mások számára esetleg képekben, látomásokban, víziókban volt ugyanilyen kézzelfogható élmény. S hogy ebben nincs semmi bűn, az élménnyel megajándékozott személy épp azért kedves az Úr előtt, mert amit látott és hallott, arról bátran szólni mer. Mit is tehetne mást? Hiszen ezért szólították meg éppen őt, aki hallja és látja azt, ami előtt mások bezárják a fülüket és eltakarják a szemüket. Nehéz a különállás kinyilvánítása, ha olyan korban élünk, melynek mindenkori hisztérikus igénye az uniformizálás, az egyéni hajlamok nyesegetése vagy egyszerű kiirtása. Lupus húsz éves volt, mikor kitört a II. világháború. A legszebb ideálok és az ifjúkor szellemi kiteljesedésének időszakán végiggázolt egy csizmás-bakancsos korszak, mely hová is viFarkas András és hitvese egri lakásukon VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra-emlékezve # Különszám 5
