Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Lírai kerámiák - Aklan Éva
Molnár József állandó gyűjteménye a Nagyrédei Galériában Fölvillanyozó hír, hogy Molnár József 35 festményt adományozott szülőhelyének, Nagyrédének, ahol 1922-ben látta meg a napvilágot. A megnyitó ünnepség 1997. február 14-én történt Balázs József polgármester szavaival a neves festőművész jelenlétében, szerepelt a nagyrédei Asszonykórus, a tárlatvezetést Borbély László, a Magyar Nemzeti galéria munkatársa tartotta. A szerződés értelmében a Fáy-kastélyban otthonra lelt gyűjtemény immár Nagyréde tulajdona, melyet a továbbiakban Molnár József új képekkel gyarapít. Ellenszolgáltatás jegyében csak a méltó őrzést kérte a festő, a megszakítás nélküli bemutatást azt, hogy Nagyréde még 1998-ban kiadja az alkotásokat és az életművet összegző katalógust. Első méltatója, a költő Nagy László így ír Molnár József törekvéseiről: „A látványt kevésbé átíró és rendező szemlélettől a festészet konstruktív irányához igazodott. Első ihletője a szülőföld, a mátrai táj. Ott a szőlősorokkal zöldbordás dombokon dolgoznak rokonai. Az ünnepek szentsége, a borral kapcsolatos rítusok pozsgás vadsága egyaránt kedves neki, hiszen ez volt a gyerekkora is, olyan világ, ahol a harang meg a brummogó bőgő majdnemhogy édestestvérek.” Jellemző az utolsó szó Nagy László emelkedett szövegéből, hiszen a lényegre összpontosít. Arra, hogy Molnár József egyfelől hűséges rédei gyermekkorához, másrészt az általa ábrázolt és értelmezett megannyi tárgy, jelenség, motívum a lét összetartozó testvériségét jeleníti. Ezen színes összpontosítás eredménye, hogy szüret, rédei május, uszály, fatelep, gordonkázó fiú, kapu, kertészlány, lóitatás, falu és temető, táncolok, és lovak, töreklyuk és borfejtő, udvar és bárka nem a különböző anatómiájukat illetően, hanem a szemléletben rokonok. Honnan ez a biztonság, a nemes folyamatosság? Onnan, hogy Molnár józsef festői föltámadásában két eszményhez ragaszkodott, -a nagyrédei táj kifogyhatatlan kincsestárához és Munkácsy Mihály együttérző értékrendjéhez. Ez maradt az alapja akkor is, amikor a nagyvilág más tájaival és különböző rajzi fogalmazások lehetőségeivel ismerkedett, melyek e szemléleti hűségen túl tovább gyarapították képzeletének és megoldásainak határait. Ezért jegyzi meg munkásságáról Pogány 0. Gábor, hogy „Kevés olyan képzőművész van, aki különböző műfajok művelése közben is érvényesíteni tudja egyéni szemléletét. Molnár József kezenyoma táblaképen vagy nagyméretű pannon, mozaikon egyaránt jól fel-ismerhető.” A művészettörténész értékítéletét igazolja nemcsak a nagyrédei közintézményekben látható sgraffito és a „Házasságkötés” ünnepét szintetizáló 1983-as mozaik, hanem Kiskunfélegyházán, Tégláson és Egerben fölavatott murális munkája is. Megszakítás nélkül becsületes festői szorgalommal érlelte műveit, -áhítattal, a költői magaslatra emelt valóság szintjén. Mindez annak is következménye, hogy Bernáth Aurél tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Párhuzamosan festett és tanított 1950-től mindmáig. Végigjárta Európa múzeumait, - tanulságul. Értékrendje állandó, nincsenek kihagyásai. Mindezt rajzai alaposságának és lelkiismeretességének köszönheti. Erős a figuralitásban, e sorozatából is kiemelkedik szüleiről festett „Kettős portré”-ja. A nagyrédei templom szobrai és festményei szintén képi forrásai s élménye lett Mányoky Adám II Rákóczi Ferenc portréja. Báj és minőség. Meghatározó szerepet játszott életében az 58 VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám
