Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Radó István: Ezermillió forint
lágban még kétségbeesettebben kínálják portékáikat. Ilyen helyzetben adás-vétel csakis áron alul köttethetik. Mert az üzlet az ilyen és ilyen is volt mindig. Valakik valamiért már az elejétől fogva hibáztak amiért nem hirdették úton útfélen a fenti egyszerűségeket, nem hittek az emberek józan eszében, jószándékú belátásában. Nagy kár volt! Hát így fogyott el a bizalom. A közélet szereplői már régóta nem hajlandók közérthetően és egyszerűen igazat nyilatkozni. Tömören őszintét szólni a tisztesség és okosság dolga volna. Divat lett az óvatosan megfontolt, komoly és méltóságteljes semmitmondás, vagy a torzmondatos locsogás, csapnivalóan hadaró artikulációval párosulva. Például egyes bankvezérekből időnként mintha egy Harvardról üzenő közgazdászprofesszor vizsgatételei ömölnének bűnrossz magyar fordításban. Fittyet hányva a köznép közértelmére. Hazugságok és csúsztatások ezek no, mondjuk ki. Miként cinkosnak mondható a tekintélytől becsináltan hangsúlyhibákban szenvedő, rosszul kérdező riporter és a még rosszabbul szerkesztő is, aki ezáltal tovább ferdíti, hamisan sugallja az amúgy is elhamisultan elégtelen információt — például a tv-híradóban. Tényleg, úgye Önök is hallottak már média- ripotert angol hanglejtéssel beszélni — magyarul. Félelmetes torzság! Azután az emberek telefonálgatnak, a Postabankban lévő betéteikért aggódnak. Jóindulatúan figyelmeztetik egymást. Talán sosem fogják kideríteni, hogy ki kezdte. Nem várható el ez és még sok más sem a rendőrségtől. A betéteket pedig gyorsan ki kell venni, különben elvész az egész. Igaz, e tevékenységükkel — a kamatveszteségről nem is beszélve — a gazdaság egészséges pénzügyi körforgását is veszélyeztetik. De erről ők nem tehetnek. Közben a parasztgazdák traktorral és a közúton tüntetnek. Ok már átestek az ingerküszöbükön szomszédjaikkal együtt. így azután az akció kétségkívül gyorsan eredményre vezet. De politikai párt politikusát azt nem akarnak ottan látni. Nem akarják tudomásul venni, hogy most ott ők a politikacsinálók. Ez utóbbi meg már régtől fogva valami úri huncutság. El vele! Pedig amit csinálnak az engem mégis örömteli derűlátással tölt el. A magyar táradalom (mert nem hiszek egy másik, ún. civil társadalom külön létézésében) már kulturáltan és gyorsan képes a hatékony önszerveződésre. Sokat fejlődött az elmúlt néhány évben. Ez már rég nem a radikális bunkóságú, hajdan taxissztrájknak elnevezett, ostoba anarchista-próbálkozás, a mindennapi élet durva blokkolása. Ez már — a hozzáértő nép okos gyülekezete — a költő szavaival. Más fajtájú mezei magánvállalkozó a parasztgazdák vívmányait persze joggal irigyli. De mégsincs igaza. Mert Magyarországon a 2. világháború óta agrárolló van. Ez pedig azt jelenti, hogy egységnyi ipari termék megvásárlásához többször többegységnyi mezőgazdasági terméket kell előállítania a magyar parasztnak. Aki tudja az többnyire hallgat és nem hangoztatja, hogy ma az ország falvaiban általában a tisztes, dolgos és szerény nélkülözést váltogatja a szegénység. Egy faluban aki keres mégis mindig talál m unkát. Őrizzük meg nyugalmunkat és ne higgyük, hogy mi egy passzívan borúlátó nép vagyunk. A világ más helyein végzett felmérések már rég nem ezt bizonyítják. A pozitív folyamatok is lehetnek öngerjesztőek. Megérjük mi még, hogy a Postabank részvényei és a szabolcsi alma világpiaci ára együtt emelkedik. így kell lennie. Nem lehet másként — ...itt élnünk és halnunk kell... Radó István 44 VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám
