Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Várkonyi György: Lokális értékek helye és szerepe világunkban
Várkonyi György: Lokális értékek helye és szerepe világunkban Bizonyára sokaknak megfordult már a fejében, vajon mi működteti a társadalmat, mi mozgatja a világot, mitől ilyen vagy olyan az emberek hétköznapja. Kötelezően így kell-e lennie, vagy lehet ráhatásunk a folyamatokra? Lehetek-e a saját sorsom alakítója részben vagy egészben? Sem filozófiai, sem vallástörténeti elemzésre nem vállalkozom, de társadalomtudós szerepében sem kívánok tetszelegni. A végtelenbe mutató és szerteágazó kérdésnek csupán egy szerény aspektusát próbálom körüljárni, elhelyezve azt egy leegyszerűsített világképben. Nevezetesen a lokális értékek szerepe és helye kérdéskört. Nem szükséges fejtegetnem, hogy az egyszerűből hogyan lett az összetett, és az összetettbe miként épül az elemi, az egyed értékei hogyan hatnak az egészre. Gondoljunk csak az anyag kristályszerkezetére, a molekulák láncolatára, a sejtekre vagy atomokra. A társadalom hasonlóan él, ám itt az egyszerű vagy elemi maga is roppant bonyolult, az évezredes fejlődés pedig szinte átláthatatlanná tette a rendszert. Egy azonban világosan látható. Állandó igyekezet az egyesítés felé, hatalomban, gazdaságban, információban és sorolhatnám. A totalitásra való irányultság tisztán érezhető, mely nem tisztel sem nyelvet, sem határokat. Nevezhetnénk ezt a világban mindenütt fellelhető egyensúlyra törekvésnek, ha nem villanna meg az arany csillogása, ha nem vennénk észre, hogy a pénz nincs tekintettel semmire. Áru lesz a világ, menedzserek, bankok az új istenek, s a nép áldozatot mutat az aranyborjúnak. Áldozatot. Önmagát áldozza fel hamis eszmékért, céltalan célokért. Miközben áldoz, elveszíti önmagát, az alkotás, a teremtés örömét, a saját belső gyarapítását. Üres lesz, mert a Mammon így akarja. Az üresben pedig gondolat sincs. Gép lesz, mely azt teszi, amit beléprogramoz- nak. Ha van ötlete, elhallgatja. Fél, hogy ő a fekély, mert a média mást mond, s biztos az az igaz. Miért lett ilyen a világ? Mert a mérték eltörött, az erkölcs sárba hullt, s az aranyborjúnak áldozok tapossák tudatlanul. Mert a pénz lett az úr, a mérték és a törvény. Pedig lehet-e megfizetni a virágnak szirmát, a színpompás mezőt, a kéklő eget, a természet ezer csodáját, Beethoven lélekbe markolását, a gyermek csodálkozását, a hit tisztaságát, az alkotás ízét? Ugye, nem, pedig ezek töltenek fel, ezek formálnak s nyitnak a másik felé óriás kapukat. Mit tehetünk tehát, hogy a kificamodottat helyre tegyük? Mivel ellensúlyozható a totalitás? Az elemivel, az öntudatos, magára talált emberrel, a helyi kis közösségekkel, a lokális értékek megőrzésével, ápolásával, gyarapításával. A sokszínűséggel! VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám 35
