Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Csontos Ildikó: Estély Bozsik Yvett-tel
Estclvj Bozsik Yvctt-tcl m Csontos Ildikó: Sajátos kifejezésformát, mozgás- és gesztusrendszert keresett és talált magának a fiatal, de már jelentős hímévre szert tett táncos-koreográfus: Bozsik Yvett. Az egri közönség most személyesen is megismerkedhetett művészetével, különleges jelképrendszerével. Az Ifjúsági Ház idén először kortárs táncesteknek ad otthont az Atellana Táncszínház szervezésében. A sort a budapesti illetőségű Bozsik Yvett Társulat nyitotta meg. Végre Eger táncszerető közönsége közelről is megcsodálhatta a sugárzó egyéniségű Bozsik Yvettet, akinek sajátos "Bozsikos" mozgásvilága külföldön is ismertté vált. A közeljövőben készülnek Londonba; Szöulban a Csodálatos mandarin-t mutatják be, majd olaszországi vendégszereplés következik. Nemzetközi elismertségnek örvend, de a siker nem kápráztatja el, hanem újabb erőfeszítésekre sarkallja, egyre több elvárást, egyre nagyobb kihívást jelent számára. Yvett a klasszikus baletthagyományokkal szakított, mivel szűknek érezte önmaga számára a tradicionális táncművészet gesztusvilágát. Kidolgozott egy sajátos mozgásvilágot, stílust, mely csak az övé, melyben ki tudja fejezni önmagát, gondolatait, érzelmeit. Mi is ennek a Bozsik-stílusnak a lényege? Azt vallja, hogy a testéből kiinduló mozgással dolgozik, melynek alapja a helyes légzés. Tördelt, kicsi mozdulatokból építkezik, nem pedig olyan nagy ívüekkel, mint a klasszikus balett. Az emberek hétköznapi gesztusai érdeklik, melyeket felnagyít. Minden stílust bátran adaptál, mixel, ebből alakul ki a furcsa, eklektikus Bozsik-stílus, hiszen akrobatikus elemeket, néptáncot és klasszikus balettet is felhasznál. Nemcsak táncosnak, hanem koreográfusnak sem mindennapi, erről győződhettünk meg az október 9-i bemutatkozó táncesten. "Az estély" című, 3 szereplős tánckoreográfia ismét az örök témát taglalta, két nő harcát a jelenlévő férfi megszerzéséért, birtoklásáért. Csak itt sokkal többről volt szó! A mű az egzisztencialista francia író, Jean-Paul Sartre: Zárt tárgyalás című írása alapján készült, mely Yvett kedvenc drámája. Látszólag felszínes szituációból bontakozik ki, a Sartre-i elidegenedett életérzés Bozsikos koreográfiában megjelenítve. Egy estélyen két nő és egy csábító férfi vannak összezárva egy külvárosi szobában. Hármójuk kapcsolatáról hamar kiderül, hogy az összezártság maga a pokol mindenki számára, de ebből a szituációból nem tudnak kimenekülni. Egymást és önmagukat kínozzák és végül mindhárman halott emberekké válnak. A tánckoreográfiában korok, stílusok, emberi karakterek keveredéséből bontakozott ki a Sartre-i érzés. A díszlet két kecses rokokó fotel volt. A színpadon sokáig csak Yvett táncolt krinolinos hosszú ruhában, feltűzött gloknis hajjal. A 18. századvégi rokokó enterieur-t, budoárt véltük felfedezni, mely annak idején gondtalan pásztorjátékok, idillek színtere volt. Akkoriban a szalonélet a kényes, finomkodó, érzékeny nő körül forgott. Mindennek a léptékadója a könnyelmű, bájos, gyengéd hölgy. A színek is gyengéden pasztellek. Ebbe a történelmi miliőbe visszahelyezve a 20. századi Sartre-i darabot nem éreztük disszonánsnak, törésnek a stílusok keveredését. Yvett decens bájjal, finomkodó, lágy mozgással, sajátos csípőmozgással érzékeltette a túlfinomult rokokó hölgy porcelánbaba szépségét, kinek lényét időnként áthatotta valami kimondhatatlan félelem, rettegés, apró remegések, rebbenő gesztusok formájában. Új Hevesi Napló 51
