Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Csontos Ildikó: Kátai Mihály emlékkiállítás a Szenátor Házban
Csontos Ildikó: yíz' e/tímt Kátai Mihály emlékkiállítás a Szenátor Házban Bensőséges, családias hangulat fogadta az érdeklődőket a Szenátor Házban az elhunyt egri festőművész, Kátai Mihály emlékkiállításának szeptember végi megnyitóján. A nyitó alaphangulat meleg tónusú együtt ünneplésbe váltott át a későbbiek során. Városunk művészi életében évtizedek óta tevőlegesen vannak jelen a Kátai-család tagjai, a képzőművészet különböző ágait művelve, illetve Kátai László a zeneszerzés területén excellál. A legutóbbi évek alkotásai a Missa Agriensis, a két Requiem és a Millecentenáriumi Himnusz, de számos műve még bemutatásra vár. Kivételes zenei élménynek lehetünk részesei a kiállítás megnyitóján. Felcsendült a Missa Agriensisből a gyönyörű Benedictus tétel Hegyesi Hudik Margit szép, telt, erőteljes szoprán énekével. A zenei bevezető után Molnár István Géza meleg, baráti szavakkal emlékezett meg az elhunyt művészről, akivel hosszú éveken át baráti kapcsolatban volt. A megnyitó olyan népes közönséget vonzott, hogy a Szenátor Ház szűknek bizonyult. A kiállított festmények közelebbről való megtekintése kissé körülményesen, sűrű bocsánatkérések közepette sikeredett. Kíváncsi voltam a neves egri festő alkotásaira, kinek müvei túlélték alkotójukat. Meglepetés ért a témaválasztást illetően, ugyanis a festmények az alföldi életet, a végtelen síkság, ökrök, gémeskutak világát idézték. Hegyvidéken élő festőnek hogyan lehetnek etmyire a lelkében ezek a témák, hogy csak úgy ontja hasonló tárgyú festményeit? Látszik, hogy otthon van ezen a vidéken, szereti és ismeri az alföldi tájat! A festményein ábrázolt külső tájak hasonlatosak Kátai Mihály belső tájaihoz. Azonosult témáival, érezhetően belülről jövő impulzusoknak engedve, örömmel fest. Lelke erősen kötődik a nagykunsági tájhoz, hiszen Karcagon született és gyermekéveit is ott töltötte. Tízévesen már olajjal festette szülővárosa házait, utcáit, csordakútjait. Az Alföld mérhetetlen térségei, dimenziói, a táj másféle szépsége adtak ihletést, indíttatást festői pályafutásához. A kezdetektől kedvenc témája maradt a pusztai élet ábrázolása. Visszavisszakanyarodik az elveszett, eltűnt múlthoz, melynek avatott krónikásává vált. Képei egy- egy benyomást, múló pillanatot rögzítenek. Érezhetően az impresszionizmus tisztelete sugárzik vásznaiból, bár képszerkesztése alapján romantikusnak gondolnánk. A kiállított 23 olajfestményt szemlélve feltűnik, hogy a kék égbolt vagy a fák zöldje mindegyik vásznon másképpen festett, más színekből kevert kék és zöld. Égboltjai ahány, annyiféle gomolygó, viharos szürke vagy napos kék. Tiszta, világos, ragyogó színeket használ, imádja a fényt. Kátai Mihály munkásságának, életművének csak egy töredékét mutatja be az emlékére megrendezett kiállítás. Tájképeit szemlélve nyilvánvaló alkotói szándéka: megmenteni annak az emlékét, ami elpusztult bennünk, a belső tájat és a külső természetet. "A bugaci tanyaház" az "Ősborókás", a "Nyári jászol" című festményei és valamennyi többi alkotása visszavisznek minket az eltűnt időkbe. Az 1983-ban elhunyt egri festőművészre ma is tisztelettel emlékezünk. Főhajtásra késztet mesterségbeli tudása, a képeiből sugárzó, mély embersége. 46 VII. évfolyam 5. szám - 1997. december
