Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: II. János Pál az ezredforduló után
teljesítménnyel), s ezekből a legtöbb döntően lelkipásztori célú (a "világ plébánosaként" szervezi és animálja a népek üdvösségének munkáját, szolgálatát), de sok egyéb erkölcsi és evilági jellegű feladatban is igyekszik segíteni az emberiség jobb életét, pl. a béke szolgálatával. Ez az esztendő szinte rekordnak számít teljesítményével: Cseh- és Lengyelország mellett (ápr. 25-27. és jún. 1-10.) a kritikus és nehéz látogatást jelentette Szarajevóban (ápr. 12-13.) és Libanonban (máj. 10-11.) és további kettőt Párizsban és Dél- Amerikában. Ez utóbbiak a legszorosabban kapcsolódnak az ezredforduló lelkipásztori előkészítéséhez, ezeket részletesebben ismertetjük. Párizsi "ifjúsági világtalálkozó" A párizsi út az ifjúsági Világtalálkozó záró napjaira lett megszervezve (aug. 21- 24), és 4 napos találkozót jelentett a Szentatyának a szívéhez legközelebb állókkal, a fiatalokkal. 1985-ben ő kezdeményezte a legelsőt, és e mostanit úgy minősítette, hogy "rendkívüli és gondviselésszerű jelentősége van a közeledő Szentévre tekintettel". Ha az ifjúságé a jövő és a jövő - az ifjúság, az egyház számára is, akkor sorsdöntő jelentősége van csakugyan annak, hogy a fiatalok hogyan éreznek, milyen affinitást mutatnak az egyház iránt. Ezt a Szentatyánál jobban senki sem tudja. Illetve a francia újságok jelentős része (baloldaliak, liberálisok) azt vélték, hogy ők jobban tudják, mert jobban ismerik a fiatalokat és különösen a francia fiatalok "felvilágosultságát". Ezért meglehetős kritikusan és magabiztosan, hűvös gúnnyal írtak, jósolgattak az ügyről, majd fogadták az első napokban a hívő iljúság "invázióját" a fővárosban. Ahol még ma is található "Lenin út" és "Sztálingrád metróállomás", ahol virul a kommunista párt és sorvad az egyház. Mert való tény, hogy Franciaországban csak minden tizedik fiatal "kötődik" az egyházhoz, csak 46% hisz Istenben és az utóbbi 40 évben a francia egyház híveinek 23%-át elveszítette. Ez is tükröződött a sajtó fölényében, mikor "a találkozó első napján karikatúra szellemeskedett azon, hogyan verik be a püspökök pásztorbotjukkal a fiatalokat a templomokba. De egy nap múlva már csak az esti TV-híradó idétlenkedett a tömegből kiemelt egy-két szerelmespár bemutatásával. A harmadik napra aztán megadta magát a főváros." (Balázs püspök beszámolója, aki a magyar csoportot vezette a Találkozón.) A világhírű Figaró-újság végül is leírta a bünbánatot is magában foglaló szót: "triomphe"; "A pápa győzött", "Millió fiatal és ő, ő, ő." Valóban a pápa-látogatás pünkösdi vihar és kegyelem-áradás lett Franciaország számára a század végén. És mikor a rejtélyes "sikerre" keresték a választ, végül is két dolog vált különösen nyilvánvalóvá: a pápa személyes varázsa, karizmatikus egyénisége ma is megvan, amely az öregségen és törődöttségen is újra meg újra áttört és érvényesült, és - ami még jobban meglepte az újságírókat - az ifjúság Isten-kereső hevülete. "Krisztus az út, igazság és élet" Különösen megragadó volt és aligha tudná bárki a tíz megkeresztelt fiatal meghatottságát leírni, akik 5 világrész képviseletében - a keresztség és bérmálás szentségében részesülve a párizsi éjszakában - lettek az egyház tagjai a székesegyházzá változott longchampi lóversenypályán. Egy 24 éves francia tengerész-katona - a Szentatyától megkeresztelve - nem tudta visszatartani a könnyeit, és milliók sejthették meg (újra) a képernyők villogásában, mit jelent kereszténynek lenni. Mert ugyan mi másról beszéltek volna e képek a gyertyák fénytengerében, ha nem az Egyházba és Krisztusba vetett hitről és annak öröméről?! Ahogy a Szentatya záróbeszédében ki is fejezte: "Uram, kihez mehetnénk Rajtad kívül? Az örök élet igéi Nálad vannak. És Te nemcsak beszélsz az 22 VII. évfolyam 5. szám - 1997. december
