Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken
BükUaljoi ösvényeken (Részletek a szerző azonos című. készülőben lévő könyvéből) IV Karácsony havának huszonharmadik napját írtuk. Fújt a szél, hideg volt nagyon. A Medvesben egy kis völgyet álltunk el, melynek északi oldalán a most kopár galagonyabokor alatt egy ügyesen álcázott ülcsik lapult. A völgy elszükülő végében egy bokor előtt dideregtem. A jobb csőben gyöngy golyó, a balban vastag sörét. Rókát vártam, vagy disznót. De inkább rókát. A két domb között nem éreztem az erős szelet. Ide csak néha-néha egy-egy kisebb fuvallat ért le. Az is csak úgy óvatosan, szinte lopakodó kíváncsisággal. Alihoz azonban eléggé, hogy engem megtréfálhasson. Lapátcsövűmet szorongatva vártam, hogy induljon a hajtás. Róka jöhetett először, ha egyáltalán volt ebben a bozótos sűrűségben, mert az ilyen hideg, szeles délelőttön ő is inkább bent lapult enyhet adó kotorékában. A júniusi őzbaklesek melegéről álmodoztam éppen, amikor a domboldalban hirtelen megzizzent valami. - Róka! - villant át az agyamon. S miközben a hang irányába fordultam, puskámat már vállhoz is emeltem, ki is biztosítottam. E fél másodperc alatt szívverésem is duplájára szökkent. Bár vörös is volt, mozgott is, de nem róka volt. Egy alig méter magas cserbokor, semmi más. A domb oldalában a csipkék és borókák között egyedül árválkodott, s a szélfuvallatra levelei zizeregtek. Ez a kis cserzizzenés csapott be. Elmosolyodtam. Szerettem a cserfákat. Minden év tavaszán, a várva-várt, csodálatos és varázslatos szalonkázásoknak ők adták meg az igazi hangulatát. Akkor ők a "lombos" erdők, ők azok, akik még mindig az előző évi kopottas jelmezükben várják a tavaszi megújulás frissen zöld felöltőjét. Ez a kis jelenet derített most jókedvre, ahogy okkeres-vöröses, szépen formált leveleivel integetett felém.- Mi van, stüszikém? Megtréfáltalak? - zizzente szelíden. Ahitatos békesség költözött a kis völgybe. A lelkembe is. Puskámat vállamra vetettem, s boldog megelégedettséggel rágyújtottam egy cigarettára.- Holnap szenteste - gondoltam. - Jön a Jézuska. Vagy talán már itt is van. V Az utakon csak pár centiméteres volt, a bokros, gazos részeken meg - mintha gyapotföldeken jártunk volna -, puha, apró pamacsokban ült meg a hó. A gyér hószállingózás hajnal óta tartott. Időnként köd is ereszkedett. A tizenkettes IZS-embe hatos sörétet raktam. Rókára vártam most is. Az apró cinkék cserrenései visszhangoztak a fiatal tölgyes szélén. Egy kiszögellés csücskén álltam. Gyönyörű téli környezet és hangulat vett körül. Csend, béke, hófehér szitálás. Karácsony másnapja volt. Új Hevesi Napló 13
