Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: A cári máj balladája
venni, netán belekalkulálni, hogy az egekből aláhulló méltóságoknak bármi is eszükbe juthat. Miért nem szóltak hamarabb, hogyan gondolhatták a szentpétervári, a berlini és a kínai agyak is, hogy a francia konyhát zavarba lehet hozni indokolatlan, előre nem jelzett igényekkel. Majd rögtön a megszólítás után felpattan a jelzős főnév, a szakma teljes öntudatával, így: a francia gasztronómia! Nem azt mondta az étterem-tulajdonos-kurta- nemes, francia polgár, hogy a mi konyhánk, vagy az én szerény vityillóm, netán az én szakácsom, aki nem tud és nem is akar az orosz társaival versenyre kelni, de lemaradni sem, hanem azt mondja, hogy a francia gasztronómia. Magát, mint valami tudományos fórumot említi, aki szuverén, saját törvényei akadnak. Ha nem is törvényei, de szokásai. Mert rögtön odavágja: nem szokott júniusban libamájat tálalni. Ennek a francia gasztronómiának szokásai előírják, hogy júniusban mit kell tennie, vagy mit nem illik tennie. Libamájat júniusban tálalni?! - Merő képtelenség! Ha nem szégyellné a cég első embere, és nem a cárról lenne szó, oda is sodorintaná hevesen, hogy az ilyesmi merő ostobaság a francia konyha szemszögéből nézve, mert a libák ezen a vidéken nem júniusban a legízletesebbek. Majd jön a becsületsértésig szemtelen kioktatás: "de ha felséged októberig vár", amikor Maupassant szerint krúgatnak fenn a vadludak" (Kosztolányi Dezső szép fordításában), amikor a liba, kacsa úgy hízhatik a sok friss zabálnivalótól, akkor kell azt a májat megsütni! - Az már csak a sértés megnyomatékolásának számítható be, amikor ez a szakférfi odadobja a cárnak: "akár magam tálalom fel felségednek." Ebben az egyetlen ropogós mondatban háromszor szerepel a "felséged", tehát nem lehet senkinek kifogása - még a cárnak sem - a megalázkodás miatt, de mi, utólag, itt, 1994- ben, végiggondoljuk, mekkora hirtelenséggel és felajzottsággal röpködhettek ezek a szavak az asztal fölött. Ott, ahol a három koronás fő, éppen korona nélkül tömte a hasát. Utána kellene számolnunk a mai eszünkkel, az ottani szituáció lélektani rugóit kellően kifeszítve, mekkora hatás érhette a cárt, barátját, Vilmost, a főadószedő család kései hajtását és a sárgakabátos kínai császárt. (Lehet, hogy nem is sárga kabátban ült a ferdeszemű az asztalnál, csak én képzelem el így, Lehár operettje után szabadon, mert hogy a Mosoly országának először A sárga kabát címet adták. Hogy jön ahhoz egy párizsi senki - legalább is a koronás főkhöz képest igencsak porhanyós jelentéktelenség -, hogy akkora dölyffel, gőggel és egyébbel tegyen ostoba nyilatkozatot máj-ügyben. Még hogy október, és hogy akkor ő majd gyakorolja a cárral szemben azt a kegyet, hogy leereszkedik majd, maga szolgál fel, és ettől a felszolgálástól lesz a cárnak igazán jó étvágya, jó ennivalója, ennek a Romanovnak! Ugyan ki is ez a Romanov? Hol is van az az Oroszország, Ázsiában? Ha nem is ott, de a közelében, mondják, hogy táncolni tudnak meg vért is isznak, nyersen eszik a húst, mint a tatárok? Mi is lehet a különbség az oroszok meg a tatárok között? A lengyelek miattuk menekültek egészen Párizsig a XVIII. század végén; itt van például ez a Chopin, vagy hogyishívják. A visszaemlékezés nem számol be arról, válaszolt-e valamit a cár, védelmére kelt-e a cárnak Vilmos, a főadószedők leszármazottja, nyögött-e valamit az európai problémához a kínai császár, korona nélkül? Sőt azt sem feszegette mindezidáig senki, mit is gondolhatott a három császár asztalánál a három császár, mit szóltak a biztonsági emberek, mit nem szóltak a La Tour d'Argent kiszolgáló legényei, e döbbenetes pillanatban. A csattanós nyilatkozattal bizonyára foglalkoztak nagyköveti szinten a diplomaták, körmönfont magyarázatok is keletkezhettek. Háború nem származott máj-ügyben, az októberi dátumot se firtatták nagyon sokáig az arra rendelt követségi titkárok és egyéb jelentők. Utólag eljátszunk mi is a gondolattal: Talán eszébe jutott a saját országában mindenható cárnak, hogy a forradalom és a nyaktiló önérzetet nevelt a franciákba. Mert ez a Új Hevesi Napló 7
