Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Börtönélet (1956-57)
területet, a tiltott zónákat és még sok hasznos szabályt ismertetett, meg. A mezőn dolgozók érkezéséig "belakták" magukat, ismerkedtek az új "otthonnal". A tábor nagy négyszöge kétszeres, magas drótkerítéssel volt zárva, négy sarkán magas őrállásokkal, középen egy nagy, homokos talajú térrel. A drótkerítés még az épületek tetejére is felkúszott. A diákot minden a filmekből ismert koncentrációs táborokra emlékeztette. A "gazda" elmondta, hogy ők most a Duna-Tisza közén, Harta községtől nem messze, Korhány-pusztán vannak, amely az Allampusztai Rabgazdaság egy speciális üzemegysége, csak politikai elítélteknek. Jött egy tisztecske, hátratett kezekkel, gőgös léptekkel, a hatalom elhivatott felkentjeként: a nevelőtiszt. Egy hadnagy, aki "eligazította" őket. A fegyelem, a magatartás, a munka, a büntetések az engedetleneknek, az ő megértésük és emberségük, a beszélők és a levélírás kerültek szóba. Szótlanul hallgatták: tudja a kötelezőt. Közölte azt is, hogy "ez egy tiszta politikai tábor", ahol alkalom nyílik arra, hogy a megtévedtek jó munkájukkal bizonyítsák, hogy a dolgozó nép elleni tevékenységüket megbánták és szeretnének aktívan részesei lenni a szocializmus építésének. Megérkeztek a nem túl vidám, láthatóan igencsak elfáradt munkacsapatok a mezőkről. A diákot óriási öröm érte: meglátta vádlottársát az érkezők között. Gyuszi már két napja érkezett és most rögtön beszervezte őt brigádjukba és fekvőhelyük is egymás mellé rendeződött. Más ismerőst nem talált. A brigád jól összejött. Tagjainak eddig nem sok közük lehetett a mezőgazdasághoz és ilyen munkát még nem végeztek, esetleg néhányan a városi kiskertekben. A tagok illően bemutatkoztak egymásnak, mindenki mondott magáról néhány mondatot és az esti órákra a közösséggé kovácsolódás megkezdődött. Takarodó előtt a 25 rab már nem érezte a börtönökben oly gyakran megélt magányosságot, máris oldódtak a hosszú zárkaélet nyomasztó feszültségei. A következő napokban mély barátság alakult ki a magyar értelmiség minden rétegéből "delegált" tagok között. A tekintélyes néprajztudós, a jogász, az író, a fizikus, a kajak-kenu edző, a színész, a történész, a testnevelő tanár, a szakközgazdász és a diákok, idősek és fiatalok tiszta szövetsége, a sérülések nélküli túlélésre létrejött. Az első kivonulás a mezőre a diák feledhetetlen élményei közé került. Rendezett sorokban ballagtak az akácfák kísérte földutakon a "tetthelyre". A nap már felkelt, de még belenézhető korongja nem túlságosan távolodott el a látóhatártól. A levegő frissen hűvös, az útmenti csalánok és mezei virágok harmatosak voltak és a madárvilág harsányan dalolta reggelköszöntőjét. A tér, a fasorok szabdalta zöldellő síkság végtelenje üdvözölte a falak áporodott légköbmétereiből szabadult, sápadt gamizont. A brigád szinte áhítatos csendben menetelt, előttük és mögöttük egy-egy fegyveres őrrel. Mindegyikük mélyre szívta a friss levegőt, átjáratta tüdejének csúcsait, s közben nézett a messzeségben, ahol a szem nem látott határt, falat, kerítést, rácsot és drótot, csak szabad teret és fényt, a valahol összehajló eget és földet. A diák szeme most már nem vibrált, a friss levegő ugyan kissé megnyomta, s mire a munkaterepre érkeztek, már újjászületettnek érezte magát. *** A rabok nagy többségének a munka nagyon nehéz volt, elsősorban gyenge fizikai állapotuk miatt, másrészt földműveléssel, növénytermesztéssel eddig csak kis hányaduk foglalkozott. így aztán a második, harmadik héten igen sok görnyedve lépkedő, derekát fájlaló és sebes tenyerű csíkosruhás vonult ki a mezőkre, de a fehérágyas tábori "menhely" szobái is megteltek súlyosabb sérültekkel. Jónéhányan körletben-maradási engedélyt kaptak, mert képtelenek voltak munkavégzésre. A gazdaság vezetése folyamatosan Új Hevesi Napló 41
