Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cserniczky Dénes: Szent kalandom Mindszenty bíborossal
Csemiczky Dénes: Szent kalandom “Mindszenty bíborossal Az élet messze túlszárnyalja a legmerészebb fantáziájú regényírót is. Ez így igaz, különben hogyan kerültem volna én, szegény, vidéki fiatalember kapcsolatba Mindszenty bíborossal. A történet a következő. 1948 márciusát írtuk. Első éves hallgató voltam a Zeneakadémián a Római Katolikus Egyházzenei Tanszéken. A szertartást Wemer Alajos atya tartotta. Egyik nap a következő bejelentést tette:- Gyerekek! XII. Pius pápát 1939. március 2-án választották pápává és március 12- én volt a beiktatása. Ennek emlékére és megünneplésére szenünise lesz a Mátyás templomban, melyet Mindszenty bíboros úr pontifikái. Abban a kitüntetésben részesültünk, hogy meghívást kaptunk és részt vehetünk rajta. Tehát a jövő vasárnap a mise előtt találkozunk a Mátyás templom előtt a Szentháromság szobornál 3/4 9-kor. Innét együtt megyünk be a templomba és elfoglaljuk a helyünket. A megbeszélt időben meg is jelentem az adott helyen, de olyan tömeg volt, hogy nem találtam se Wemer atyát, se társaimat. Tanácstalanul ődöngtem. Egyszercsak a homlokomra ütöttem: - De rövidlátó vagyok! Hát persze, ezek az egyházzenészek! Biztosan bementek a templomba. Megyek én is - gondoltam abszolút naivan. Megpróbálok bejutni az oldalajtón. Benyitok. Nyitva van. A templom viszont üres. Meglepődöm, de megyek tovább. Hirtelen szembejön velem egy férfi és kérdezi franciául:- Ön a francia követségtől van? Szótlanul nemet intek. A kérdést még kétszer megismétli angolul és németül, utalva követségeikre. Én teljességgel meg vagyok zavarodva és erőmből mindössze egy-egy "nem" bólintásra telik.- Hát akkor kicsoda Ön? - kérdi magyarul. Nyitom a számat, hogy megmagyarázzam, de abban a pillanatban forte fortissimo mennydörgésszerű erővel megszólal az orgona. Kinyílik a Mátyás templom főkapuja, és belép rajta Mindszenty bíboros. A férfi karon ragad:- Jöjjön! - és futólépésben vezet a főoltár felé. A szentélyben egy pillanatra megáll, körülnéz és súgja nekem:- Álljon a sekrestyeajtó mellé és ne mozduljon! Ennyi év után jut eszembe, hogy szegény a mai napig nem tudja, ki vagyok.- Mi lesz ebből? - jajdulok fel belülről. Körülnézek. Mellettem van a főpapok díszes padsora, ami most a diplomatáknak van fenntartva. Szemben velem, a szemközti oldalon trónszerü szék baldachinnal. Megérkezik a szentélybe a bíboros 22 papi segédlettel. Térdet hajt, majd indul a sekrestyébe. Az ajtóban megtorpan. Rámnéz. A bíboros és a fiatal diák feje egy méterre van egymástól. Tekintete kemény, átható, de valami megmagyarázhatatlan szelídség van benne. Mindez egy pillanat. Bemegy az ajtón. Jönnek a diplomaták. Aki jön, egy pillanatra megáll előttem, bólint, én visszabólintok, ő pedig leül.- Mi lesz ebből? 36 VII. évfolyam 4. szám - 1997. október
