Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Fércmű és remekmű, Ősi sejt
líl'lurau.’skt Waydolria: Fércmü és remekmű Ki nem csodára tör s beéri szüntelen, hogy műve torzó s léte csak csapás legyen, ne hívja társakul az égiek hadát, mert műve sérti csak az égnek csillagát. Tökéletesre tömi kell. Romlott szavak minden kis rezdülésben folyton ártanak. A klasszikus arány lenyűgöző s finom. Az ellentéte durvaság, széthullt idom. Az árnyalat, a szín, a szépség elragad. Míg nézed, eggyé válsz velük talán magad. Minden kis részlet dísz lehet: csiszolt igék formálják stílusod, mely bennük érve szép. Ne érd be másolattal! Fáj a szó talán, de általa szárnyalhatsz léted dallamán. rr Ősi sejt Egy ősi sejt vagyok. Létem sudár erő sodorja s lettem másban élő s éltető. Dalolnak ős-energiák. Hitem szabad. Nem béklyózhatnak földre oktalan szavak. Egyetlen sejt felépít testet. Társa nincs valódi, bár duálpár várja: égi kincs. Kettős lét egyaránt lehet külön-való, bár hangjuk akkor szép, ha együtt hallható. Szólongatod vagy együtt szól a hangotok, oly mindegy. Együtt és külön van rangotok. Minden, mit földi létedben teszel, övé. Emelheted. A jó sosem lesz ördögé. Az ősi sejt energiája egybefog. Kettős láng fürge tánca szüntelen lobog. 18 VII. évfolyam 4. szám - 1997. október
