Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Art Agria ’97 - Nyári játékok Egerben
Alapgondolata, mely keletkezését is feltehetően motiválta, az anyaságnak az a tisztelete, mely általános is lehetne napjainkban, mégsem az. Ha az anyaságát komolyan átéli, minden nő szépséges Madonnává válik - sugallja a mű, író és zeneszerző egyaránt. Minden nő tökéletesnek látja a gyermekét, mivel a gyermekek még büntelenek és a rájuk sugárzó szeretet megszépíti, gyönyörűvé teszi őket. De Megváltót csak egy anya szülhetett, mert erre a sorsra születni kell, a vele járó gyötrelmeket mindkét félnek igenelnie, átélnie és minden kínjával, nagyszerűségével együtt vállalnia kell. Müller Péter szeretet-értelmezése nem a mai ember világából való. Elveti a Janus- arcú szeretetek mely egyik hányba érzeleg, másfelől viszont gyűlölködik. A valódi szeretet nemcsak homogén, tiszta szeretetből van, hanem nemes, felemelő, önfeláldozó, önfeladó természetű. Ha igazán szeretünk valakit, azt is megengedjük neki, hogy ne a mi világunkban, hanem azon kívül legyen boldog. Vagyis megadjuk neki a szabad távozás, eltávolodás lehetőségét is, ha neki úgy jó. Nem akarjuk birtokolni szeretteinket, mivelhogy nem is lehet. A lélek szabadsága nélkül, cselekvési és lelkiismereti szabadság nélkül nincsen egészséges emberi kapcsolat. Aki csimpaszkodva szeret, az önmaga börtönét építi lel a vélt érzelmekből. Csak az tudja megtartani a társát, aki el tudja engedni. Az útjára bocsátott Jézus törvényszerűen tér vissza édesanyjához, amikor kell, mert nagyszerű sorsa folytán másként nem is tehet. A rock-opera műfajilag tökéletlen dolog. Ezzel nem a létjogosultságát kérdőjelezzük meg, hanem egy klasszikus hiányérzetet hangjait hagyjuk érvényesülni. A rendezés, a dramaturgia, a színpadkép megálmodói és létrehozói megtették, ami az adott kereteken belül megtehető. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a mű nem valódi dráma, hanem táblaképek megelevenítése. Jézus és a szenvedéstörténet kapcsán szinte lehetetlen elszakadnunk a stációképek világától, és az apostolok, valamint a késői művész-utódok ábrázolása szerint tudni annyit Jézusról, amennyi róla megtudható. Talán ennyiben lehetne összefoglalni hiányérzetünket: aki a Tökéletesről akar írni, csupán önnön tökéletlenségével szembesül. Hozzá hasonlatos senki emberfia nem lehet, szavaink Hozzá méltatlan dadogások, mégis olyanok, mint a saját szavainkkal ellebegett imák. Velünk azonosak, őszinték, tehát kedvesek az Úr előtt. Mikor magyar szerző nagyszabású rock-müvet ír, többnyire nem tudja magát függetleníteni az amerikai elődök, elsősorban Webber világától, annak frazeológiájától. Különösen érvényes ez a negatív hősök ábrázolására. Heródestől Kajáfás-utánérzésünk van, jóllehet az őt alakító Blaskó Balázs jól játszotta a szerepét. Jelmeze eredeti: csupa aranyba öltöztetett, gyilkos, despota hajlamú embert formázott. A hosszú aranyköntös alatt ugyanolyan színű sortot viselt, ami első ránézésre bizarr ötletnek tűnik, ám ha belegondolunk, a gyűlölet mindig egyfajta infantilis érzésvilágról vall. Az érzelmileg felnőtt ember el tudja magától vetni a haragot és tud egészségesen viselkedni. És mindjárt jön egy kaján gondolat: ma vajon hány ember lenne kénytelen hasonló öltözékben jámi-kelni a világban, ha őszinte lenne...? A mű színpadi megvalósulása mégis sikeres volt. Tömegjelentek és magányos vívódások, emlékezés és álomvilág egyaránt egységes világot alkottak. A Máriát játszó Hűvösvölgyi Ildikó a tőle szinte már megszokott szép, kulturált alakítást nyújtotta. Énekhangja művelt és szép, produkciója pedig valahogyan kortalan: a fiatal Máriát ugyanúgy hitelesnek érezzük, mint a halálát közelegni érző, idős asszonyét. Mozgásával méltóképpen fejezte ki a hazánkban különös tiszteletnek örvendő Boldogasszony méltóságát, ünnepélyes, mégis egyszerű érzéseit. Egy nagy élet nagy pillanati elevenedtek meg keze nyomán. A János apostolt alakító Barát Attila a szerep nehézsége ellenére nagyot alakított. Talán ő volt leginkább szinkronban Müller Péterrel, mivelhogy játéka szinte eszköztelennek Új Hevesi Napló 51
