Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Varga Alexandra: Teremtésmítosz II.
Tulkas aranyvörös haragja mégsem érte el a lázadó szellemet, aki Eruval szállt harcba - mert a küzdelem még ma is tart. Aulét, Oromét és Tulkast számtalan új szellem követte. Segító'k, akik megosztották egymás között a valák szolgálatát. Néhányan közülük testetlen lények maradtak, mások szépséges ruhát öltöttek s úgy kísérték uraikat, úrnőiket. így érkezett egy hatalmas hullámzenében, sok-sok építő vigyázó és szabad lény, akik úgy viliództak a pompás Arda felszínén és mélyében, mint ékkövek a Tenger hullámain A Föld csodás üzenetet kapott Erutól, a Magányostól, kinek Dalából az Elet fogant. Arda ezért hálás volt. Testében millió és millió bölcső ringatta a valák gyermekeit és karjaiban minden lélegző megpihenhetett. A Szellemek mégsem pihentek, bármily szép és tökéletes lett is birodalmuk. Többre vágytak... Egy órában aztán mind összegyűltek. Körbeállták Yavannát, aki énekbe kezdett, és a Mindenség - lélegzetét visszafogva - figyelt. ...Valami felszakadt, nőni, teremtődni kezdett az ének nyomán - akárha önmaguk létrejöttének lettek volna tanúi a valák. Gyönyörű születés pillanatait vajúdta a Föld. Az Anyagba szálló Ige megremegett a Szelemek előtt és felparázslott az új otthon kapujában. Többé nem létezett visszaút... Iluvatar útjára bocsátotta a Fényt és az megérkezett... Ott nőtt, égett két hatalmas Fatest mélyén izzón és vakítón és hőjéből a Szellemek szívébe, Ea egy darabja költözött... Yavanna éneke hirtelen abbamaradt, csak a csendes születés lángjai lobogtak tovább a valák szívében. Egyszerre ott magasodott előttük a Két Famint, az isteni szikra két impozáns tanúja. Fényük tiszta volt, akár a Teremtő lelke-szelleme. Arany volt az egyik és ezüst a másik, s amikor az egyik elhalványult, akkor a másik fellobbant. Diadalmas tűzzel lobbant fel az Élet Ardán, és nem volt semmi, ami ezt az energiát megállíthatta volna. A valák létrejöttük óta erre vártak. Érezték magukban a szent Hőt és látták a Fényt. Iluvatar azt adta nekik oda, amit a Kezdetekkor csak ő tudott. Azt osztotta meg a teremtményeivel, amit titkok fátyla övez időtlenség óta. A Semmiből táplálkozó óriási erő lángjait, mely Fény formájában hordozza üzenetét, de több a Fénynél... Mert minden látható dolog csak teste a benne élő láthatatlannak, a Végső Titoknak, s végül, amikor minden elenyészik, A Fény világít a halott testek fölött a bársonyos magányban. A Fák kinőttek Arda szívéből és nevet kaptak a valáktól. Számtalan nevük lett az idők folyamán, mégis az első volt a legszebb. Laurelin Telperion - arany és ezüstfény, amely arra hivatott, hogy örökké ragyogjon... így szerették volna a Szellemek és teremtményei, de Iluvatar tudta, hogy ném marad Ardán szeretetének fénye. Tudta, ezért elküldte Elsőszülött Gyermekeit, akik az ő dalából lettek és mindig az ő parancsait és kívánságait követték... A Történet folytatása bennük élt, ezért eljöttek ismeretlenül, de régvártan - kutatva az Eget, a Földet, a Tüzet, a Vizet és az Étert. Eljöttek, mint az öt elem első küldöttei, és kezük nyomán vért és csodát izzadt a Föld... 18 VII. évfolyam 1997. március hó # l. szám
