Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - György Ágnes: Lupus in Fabula
LUPUS UvfaUulas Ami azt jelenti, hogy ez a farkas, nekem, a mesék, sőt a mesélés hőse volt; olyan farkas, aki maga talált ki meséket magának és másoknak, okulásul. S ha nem okulnak, ám maguk lássák kárát - így somolygott magában ez a Farkas, kicsit huncutul, hamiskásan, hogy lám, én megadtam a lehetőséget tinéktek, balga földi halandók, hogy javíthassatok mindazon, amit ti rosszul értelmeztetek és rosszul éltek, éreztek, nem én tehetek arról, hogy ti nem vettetek komolyan engem... De hát lehetett is őt komolyan venni! Mindig mindent úgy csinált és mondott, hogy annak feltétlenül legalább kettős értelme volt, ha nem hármas, és nem mindig oda célzott, ahová lőtt... Ki kellett találni, hogy ott belül mit gondol, mit szeretne, sőt annak az ellenkezőjét is. És mindezt olyan gáláns nonchalance-szal, mint aki egy táncmester könnyedségével illan át az életen, és tűnik át egyik képből a másikba, mint a filmeknek azon mesterien megkomponált áttételezései, mikor nem is igazán lehet tudni, hogy mi a valóság és mi a képzelet játéka a képsorokban. Kicsit szégyellte, hogy beleláttam a leikébe, de hát mivel én lettem A Fölbujtó, nekem, mint Madame Lesage-nak, szabad volt felemelnem a tetőt - a gondolatok fölül, és belelátni a Műhelybe, ahol létrejöhettek a mesék. Ha ugyanis valaki figyelmesen elolvassa Farkasom bibliográfiáját, észreveheti, hogy a sort az "Ez is színház" kezdi és ez bizony - részben - az én bűnöm. Nem az, hogy létrejött, és hogy ez lett az első, hanem az, hogy ezáltal szabadítottam ki a Farkast a palackból, és tettem a sok ezernyi további sor atyjává. Őt végigolvasni annyi időt venne igénybe, mint a Koránt megfejteni egy nem hívőnek. Mert ezt a megfejtéses, rejtélyes és rejtvényes játékot üztük az "Ez is színház"-zal is. Jó passzban voltunk mind a ketten, vidám hangulat uralta akkor a kultúra mezőit és berkeit, mi is vidám hangulatban fogtunk hozzá, hogy megfejtsük Farkast és olvasmányból élővé, színházzá tegyük. És mint bizonyára mindannyian tudják, a szerzők nemigen szeretik, ha egy másik személy beletunkol (!) a munkájukba; de ő megtisztelt azzal, hogy kompetens szakembernek fogadott el... Mikor először olvastam el a müvet (első olvasatban, ahogy divatosan és régiesen is hangzana), mái’ láttam és hallottam, hogy mit hogyan kell Új Hevesi Napló 29
