Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Szemelvények Farkas András levelezéséből
Kedves András! Nem csekély lelkifurdalások közepette írok. Azt hittem, hogy ha a kiadótól kapott 25 példányon felül még 100 db-ot vásárolok, mindenkinek tudok dedikált példányt küldeni. Kiderült, hogy még további 50-70 példányra lett volna szükség. Ezt csak január második felében tudom pótolni, mert közben megbetegedtem. Keringési elégtelenségem van, sztrofantin injekciókat kapok, és két héten át kórházi életmódot kell folytatnom, vagyis nem járhatok ügyeim után. Akkor küldök majd Neked is, és már előre is köszönöm a „Népújságában megjelent szép kritikádat, amely így is bármelyik fővárosi folyóiratban megállná a helyét, és nyilván nagyobb szabásút is tudtál volna írni, ha annyi teret kapsz, mint a pesti folyóiratok kritikusai. Bevallom, bizonyosra vettem, hogy a Dancza-polémia után a „Népújság” nem hoz le több rólam szóló írást. Nem tudom, megfelel-e a valóságnak, de azt hallottam, hogy a lap főszerkesztőjét behívták a városi vagy megyei pártbizottsághoz, és azt közölték vele: “Nem kell a Kálnokyt annyira megvédeni!” Noha tulajdonképpen nem védett meg, csupán teret adott válaszomnak. Elismerem, hogy ez is erkölcsi bátorságra valló tett volt. Különös véletlen, hogy cikkeddel azonos napon jelent meg a „Népszabadságában Máté J. György velem folytatott interjúja. Visszatérve a Te verseidre, régesrég odaadtam őket az „Elet és Irodalom” versrovatvezetőjének, sőt kétszer is érdeklődtem sorsuk felől. Azt a választ kaptam, hogy elődje 7.000 verset hagyott rá, mert nem volt bátorsága senkit sem elutasítani. O, tekintve a lapban versek közlésére szánt teret, egy-egy költőtől évente legfeljebb kétszer tud egy valamivel hosszabb vagy két rövid verset publikálni, eltekintve attól a kb. 20-30 költőtől, akiket általában minden folyóirat szívesen közöl. Ilyen csekély mértékben a Te verseidre is sor fog kerülni. Sajnos, nem tudtam többet elérni. Ha egészséges leszek, visszakérek néhányat tőle verseid közül, és máshol is próbálkozom velük. Mindenesetre a vidéken élő költőkkel szemben még a fiatal, de pesti kezdőknek is megvan az a helyzeti előnyük, hogy ha elég vastag a bőrük, és szüntelenül nyakára jár nak a versrovatvezetőknek, előbb-utóbb közölnek tőlük valamit, csak hogy szabaduljanak tőlük. Én erre nem voltam képes. Babits, később a „Magyar Csillag”-ot szerkesztő Illyés Gyula volt csupán az a két szerkesztő, akinek kérés nélkül is küldtem verset. így csak kb. 60 éves koromban kezdődött el az a korszak, amikor már a szerkesztők kértek tőlem. Sajnos, ma már nem is tudok valamennyi kérésnek eleget tenni. Voltaképp minden munkától, még a levélírástól is eltiltott az orvos. Ez kétségbeejtő, mert legalább 30 levélre kellene válaszolnom. Sok szeretettel üdvözöllek. Kálnoky László 1984. JANUÁR 5. 50 MiBtlapfo VII. évfolyam 1997. május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám
