Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Cserniczky Dénes: Drága Barátom!
Drága Barátom! Elnézésedet kérem a zavarásért, de mint látni fogod, fontos ügyben írok. 1997. január 16-án látogattalak meg. Éva asszony, finom szigorúsággal a lelkemre kötötte, hogy öt percig maradhatok. Bementem. Leadtam a lourdes-i cikk folytatását. Egykét, a kegyetlen valóságot kerülgető, semmitmondó, üres mondat. És akkor Te, minden átmenet nélkül belefogtál betegséged taglalásába. Nem panaszkodó, nem síró hangon. Én ezt a mai napig nem értem. Ültél a megszokott fotelodban, és mintha nem is Rólad lett volna szó, abszolút tárgyilagos hangon elmesélted: rosszindulatú rákos daganatod van, amit többek között a Ráth György utcai Onkológián Besznyák Pista is megállapított. A májad tele van apró kis hólyagokkal. Borzasztóan gyenge vagy. Nagy fájdalmaid vannak (éppen akkor szünetelt). És iszod ezeket a szörnyűséges gyógyteákat. „Hát ez van, Dinikém - igyekszem szó szerint idézni - most így élek, nem tudom, meddig. Egyébként írjál egy önéletrajzot, majd február közepén, amikor kicsit felerősödöm, foglalkozón*;veled és a többiekkel.” Bejött Éva asszony. Atyaúristen! a megígért öt perc!!! Elszégyellem magam. Szedem a sátorfámat és kikotródom a szobából. Bandikám! Lupus! Miért írtam ezt le? Miért fontos ez nekem? Azért, mert hihetetlen nagyra nőttél a szememben, pedig addig is tiszteltelek. És azt akartam, hogy ezt tudd! Budapest, 1997. február 22. Baráti szeretettel: Cserniczky Dénes 42 VII. évfolyam 1997. május * Farbas Andrásra emlébezve # Különszám
