Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: III. Béla magyar királyról
örököse. Mint ilyen, nem csupán kiváló képzésben részesült, hanem kísérte a császárt háborúba, ha kellett, vagy a béke teremtésének változatos színtereire. Dl. Béla 1166 márciusában a császár oldalán részt vett a bizánci egyház zsinatán. Minden bizonnyal jelen volt, amikor ül. Sándor pápa 1167-ben két bíborost küldött Rómából Konstantinápolyba, hogy a keleti és a nyugati Egyház között elinduljon a megbékélés. A reményteljes jövő egyszerre szertefoszlott, amikor Mánuel császár második házasságából trónörökös született. Bélától 1169-ben elvették a deszpotész méltóságot, helyette a kisebb kaiszar címet kapta és jegyességét fölbontották. Ezután néhány hónappal, 1170 tavaszán feleségül vette a császár hitvesének féltestvérét, Chátillon Ágnest, bizánci nevén Annát, akitói gyermekei születtek, s aki mellett nyugszik 800 éve. A fiatal pár Jeruzsálembe utazott, majd hamarosan visszatért Magyarországra, mert Béla bátyja, a király, III. István 1172-ben meghalt. 1172 áprilisától - 1173 januárig húzódott a koronázás, ugyanis az ellentábor élén Lukács érsek állt. Végül 1173. január 13-án, Fehérvárott, pápai engedéllyel a kalocsai érsek koronázta meg, ámbár III. Béla kinyilvánította, hogy ez egyedi eset volt, az esztergomi érsek királykoronázó jogán nem esett csorba. • Miért nem koronázta meg Lukács? Nem valószínű, hogy politikai oka lehetett ennek. Mégkevésbé Béla bizánci nevelkedése fogható fel okként, mint inkább az a gondolat, hogy a király alávetett az isteni akaratnak, mert minden hatalom Istentől ered. Ez a középkori, Lukács által képviselt hatalomelmélet alaptétele. Béla a lényeget megértette. Ezért nem vetette börtönbe Lukács érseket, jóllehet elődei Lukáccsal ezt többször megtették. A királyi hatalom nem akarta összetörni a prófétai hatalmat, mert ha más módon is, mindkettő Isten és az ország szolgálatában áll. Ezért kereste Lukáccsal a kiengesztelődést, ami 1180 táján be is következett; ezért támogatta a német császárral szemben 1176-ban III. Sándort, a törvényes pápát; ezért egyezett meg Jób érsekkel és borult oda vele együtt a Bölcsesség Széke zsámolyához, az országfölajánlás pillanatában; ugyanis Béla és Jób alakja az említett Porta Speciosa alsó sávjában szintén megjelenik. Ezért támogatta a ciszterci szerzeteseket, Szent Bernát fiait s alapított számukra öt monostort: Pilis, Pásztó, Szentgott- hárd, Egres, Zirc. Ezért avattatta szentté pápai legátus jelenlétében 1192-ben Váradon Szent Lászlót, a lovagkirályt, a haza atlétáját. Ezért segítette 1189-ben május végétől június végéig a IH. keresztes hadjárat huszonötezres seregének békés átvonulását, s engedte ki a börtönből pártütő öccsét, Gézát, hogy az a keresztesekkel távozzon. Még hosszan lehetne sorolni azokat a történelmi tetteket, amelyek III. Béla nemes személyiségéből forrásozlak. Milyen volt külsőleg ez az uralkodónak termett férfiú? Angol kortársa szerint „termete magas, arca nemes”. És „aki arcára nézett, azonnal látta, hogy méltó a koronára.” Béla Bizáncban tanulta a politikát, de amit tett, több volt, mint a tanultak utánzása. Egyaránt független tudott maradni a bizánci és a német császártól, s képes volt az ország déli területeit megőrizni, sőt visszaszerezni. Kiépíttette Esztergomot, bár Fehérvár is közel állt szívéhez, s szeretett Óbudán tartózkodni. A hivatalos írásbeliség kötelezővé tétele 1181-től az ő parancsa folytán segített jogbiztonságot teremteni. Névtelen jegyzője, Anonymus nem hízelkedésből, hanem teljes joggal állíthatta róla: rex gloriosissimus. AXIL században, még Kálmán királyt is túlszárnyalva, ő volt a legdicsőségesebb király. S ha mindez igaz, akkor miért, miként lehet az, hogy a Hl. Béla-kori és aXX. század elejéig fennmaradt történelmi Magyarország területének egyharmadára csökkent hazában ma, III. Béla király halála napjának 800. évfordulóján egyedül csak itt, a Budavári Nagyboldogasszony-templomban emlékezünk reá és ünnepeljük őt? Ha ennek az országnak van háza, akkor ott ma megemlítették Hl. Béla királyt? És ha már az emlékezésnél-ünneplésnél tartunk, az idén, a honfoglalás, helyesebben: honalapítás 1100. évfordulóján a mai magyar nemzet miért nem tudja méltón megülni ezt a sorsfordító, vég- zet-elhárító eseményt? Minden népnek, nemzetnek van és kell, hogy legyen egészséges önbecsülése, önértékelése. Miért nem tudunk büszkén visszanézni múltunkra, s bátran előretekinteni jövőnkre? Miért legyen a magyar nemzet emlékezetvesztő, múlttalan s következésképpen jövőtlen? Minél mélyebbre havi. évfolyam 1996. június * 2. szám 27
