Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Némedi András versei
NÉMEDI ANDRÁS versei Ma Te mész... (Egy nyugdíjba-vonulónak) Ma Te mész és holnap én megyek. Sorsom, hogy véled egy legyek: munkások vagyunk, két kezünk harcolta végig életünk, hogy jusson szájunknak kenyér és fejünk fölé egy fedél. Ma Te mész és holnap én megyek. ...Mert hajszoltuk az éveket és vártuk azt a holnapot, csodára-nyíló ablakot, de sorsunk annyi év alatt csak két munkás kezünk maradt. Ma Te mész és holnap én megyek. Munkában kéigesült kezek s a fáradt és sajgó derék, ám élni van még tartalék s nem adjuk fel a nagy talányt, bár munkaidőnk már lejárt. Ma Te mész és holnap én megyek. Nyomon követjük léptedet, kitáijuk mind az ablakot s véled várjuk a tegnapot - pihenő boldog éveket. Ma Te mész és holnap én megyek. 1985. Rendszerváltás Új gazda ült a régi bakra s a ló hegyezi két fülét: — Milyen sors vár a vén fogatra, bizony az Ég se tudja még... S a ló hegyezi két fülét. — Laza kantár, vagy szoros gyeplő s pattogó ostor lesz-e majd? Ki tudja, mit hoz a jövendő, az új kocsis vajh’ merre hajt s pattogó ostor lesz-e majd? Rakománya van, semmi kétség, de hogy kapja az abrakot? Azzal arányos lesz a mérték s mondhatja majd, hogy jóllakott? És hogy kapja az abrakot? így a ló. S amíg nagy fejében a gondolat-sor eddig ér, rándul a gyeplő halkan, szépen s tovább gördül a vén szekér. A gondolat-sor eddig ér. S a ló már tudja, jó kezekbe került ő és a vén fogat, iramát egyre sebesebbre váltja s fejével bólogat. Kívánok nékik jó utat! /990. Alszik a Dadám Ki ott volt, mikor megszülettem s kezébe adott jó anyám, végigkísért, míg férfi lettem s hatvannégy év elszállt felettem, elaludt, alszik a Dadám. Ki altatót dalolt fülembe gyermekkoromban, hajdanán, szeretett, mintha anyám lenne s velem volt egész életembe’... elaludt, alszik a Dadám. Talán más is lehetett volna az Elet színes színpadán, de szépségét eltékozolta, jósága kincsét mind rám szórta. Elaludt, alszik a Dadám. Az „álom, álom, édes álmot” sosem felejtem el talán, mellyel körém tündérvilágot varázsolt dallal Ő az áldott. Elaludt, alszik a Dadám. Száz esztendőt s kilenc hónapot élt a Földön s így tudta már, hogy szeretete a legnagyobb s egyetlen kincse, mit rám hagyott. Elaludt, alszik a Dadám. Elaludt. Boldog, mély az álma, nincs többé gondja már reám. Most angyalokhoz szól a szája, altató-dal a muzsikája. S már alszik, alszik a Dadám. 1991. 16 VI. évfolyam 1996. június * 2. szám
