Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Estétől reggelig
A férfi könyökre emelkedett. Áthajolt az asszonyhoz, elég óvatosan és elég merészen, mint aki nem tudja, hogy fogják fogadni.- Tetszettél neki - mondta. — Úgy bámult, majd kijött a szeme. Kedvem lett volna jól megbillenteni. Dehát megértem szegény pasast. Te meg olyan vagy, hogy az embernek a fejébe száll a vére. Az asszony hallotta a férfi különös hangját, érezte lehelletét. Elmosolyodott, keserű, emlékekkel terhes mosollyal. Visszaemlékezett a nyári estére, az esti sétára, mikor a férfi először megcsókolta, és azt mondta, nevetve és védekezőn: megszédültem. A szó azóta használatban maradt, százszor is visz- szatért intim kapcsolatukban. A szerelmi készség, a beleegyezés kérésének kifejezése volt. Az asszonynak Judit jutott az eszébe. Undorral telt el a férfi iránt. Eszébe jutott a kislánya sípoló lélegzése meg a tanítónő, akivel beszélnie kell a berekedés miatt, a hátralévő bútorrészletek meg az az este, amikor a férfi azt mondta neki: megszédültem.- Szeretném tudni, mikor mész el? — kérdezte.- Mikor? — mondta a férfi közömbösen. — Holnap reggel.-Végleg?- Ahogy megbeszéltük.- Rendben van - mondta az asszony. Maga is csodálkozott, milyen fakó újra a hangja. A férfi felnyúlt és eloltotta a villanyt. A szél csöndesen rázta a redőnyt és esőcseppeket vert a falécekhez. Nem beszéltek többet; úgy tettek, mintha aludnának.- Egy tiszta asszony — gondolta a férfi. - Én meg tényleg egy mocskos disznó vagyok.- Talán nem kellett volna — töprengett az asszony. - Talán okosabb lett volna. Még ezek után is. Hallotta, hogy az óra ötöt üt. Egy részeg ment el az ablak alatt, énekelve. Behallatszott a locsogás, amint átbotorkált a pocsolyákon. •k "k s Valami azt súgta, keljen fel. Első gondolata a kislány volt. Óvatosan meghúzta a redőny hevederét; a megritkult lécek között beszűrődött a reggeli világosság. A kislány nyugodtan aludt. Tekintete akkor a férfi ágyára esett. Üres volt. Valami furcsát érzett, le kellett ülnie. Aztán kiment a konyhába és feltette a kávéfőzőt a gázra. A kávé hamarosan felforrt, ki is futott. Mielőtt a csészébe töltötte volna, hirtelen letette a kannát és beszaladt a szobába. Benézett a ruhásszekrénybe és kinyitotta a férfi éjjeliszekrényét. Minden a helyén volt. Nagy megkönnyebbülést érzett. Visszament a konyhába és elővette a kenyeret, hogy reggelit készítsen a gyerekeknek. * * * VI. évfolyam 1996. június * 2. szám 13
