Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Czakó István: Európa lelke
napjainkig. Hivatkozik eire meg arra, elmeséli, hogyan jártak együtt és külön a néhai egri érsekkel Párizs utcáin, hogy volt módja, neki, a szerzőnek, nem az egri érseknek itt vagy ott nyilatkoznia, állást foglalnia, véleményt mondania, ítélnie tehát, ami sikkes dolog, ha már az ember külföldön van és netán kiküldetésben. Van egy írása, ami zavar is, bosszant is. A lapossága, a gondoskodásbéli korlátok okán. A kötet 117. oldalán található „Az egyházi adóról” szóló okfejtés. Hogy ez hogyan megy a franciáknál, Manilában és egyebütt, — azt rövid vágtában kapjuk a szeizőtől. 0 ott, kinn, a nagy7-nagy európai lélek közepén büszke tudott lenni arra, hogy nálunk, ebben a kicsiny, vacak kis közép-európai törpeségben az egyházi adót a nép szorgalmasan fizeti, noha végrehajtási kényszer nem fenyegeti. Okfejtését ezzel a mondattal zárja: „Csodát tettünk, és nem is tudtuk.” Buffon szerint a stílus maga az ember. Aki e szerzői kiadást elolvassa, érteni fogja, mire gondolok. Az egyes írásokból csak kikövetkeztetni lehet, mikor estek meg ezek a kirándulások — semmi közük ezeknek a mondatoknak a zarándoklás szelleméhez, a keresztény lelkiséghez is kevés! —, csak az nyilvánvaló, hogy a környezet, ahol megfordult a kötet írója, sok-sok hivatalos kiküldetést tételez. Es ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy ezek a kiküldetések anyagi és erkölcsi vonatkozásban sem voltak függetleníthetek az akkor hatalomban lévőÁllami Egyházügyi Hivataltól, akkor felmerül a kérdés: milyen megbízásból és milyen szemszögből vizsgálta a szerző Európa lelkét, vagy leszűkítőbben Európa keresztény lelkét? Miért csak most küldte nyomdába ezt a kéziratot? Nem akadt akkor lektora? És most? És mit nem írt meg? Kiről vagy kikről hallgat, említést sem tesz? Az egri főegyházmegye sematizmusából ismerjük szerzőnk adatait, egyre felfelé ívelő-törő pályáját. 1951 -ben szentelik pappá, különböző helyeken kap beosztást, majd 1970-ben Egerbe keiül, mint plébános a Servita-templomban, onnan meredek ez az ívelés, 1972-ben érseki irodaigazgató, hevesi főesperes; 1977-ben címzetes apát, 1979-ben kanonok, 1984-ben székesegyházi főesperes. Életkora némileg közelíti a hetvenet. Azt sem tartotta szükségesnek, hogy e kötet kéziratát az egyházi hatósággal ellenőriztesse. Még a nyomda jelzete is hiányzik, nem is sejti az olvasó, melyik műintézet vállalta ezt a szakmailag habkönnyű feladatot. Pedig nem ártott volna, ha időközben megkérdez az írásban esetleg nála jártasabb embert, miképpen lehet elsétálni az unalmat okozó csapdák mellett, vagy egyáltalán: átfésültetni a kéziratot, ha korához képest még magasabbra is akar törni. Ez a mű a maga fogalmi tisztázatlanságaival nem hasznos lépcső írói karrierhez! F. A. Szent Ferenc PRÉDIKÁL A MADARAKNAK (S. Francesco altemplom) VI. évfolyam 1996. március # 1. szám 45