Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - SZÍNHÁZ - M. M. irodalmi estje
SZÍNHÁZ „Saját hazámban hontalan... ” Félve visszhangzom az idézetet Murawszki Magdolna Visszatérés című verséből. Beszámolót írnék arról az irodalmi estről, amikor a múlt évvégén, még a karácsonyi ünnepek igézetében, lelki sóvárgásában, az Advent várakozási idejében a Megyei Művelődési Központ dísztermében, egy álló órán keresztül ada elő az egri költőnő verseit Saárossy Kinga és Blaskó Balázs. Tapintatosan nem kérdeztem meg utólag sem, kinek lehetett az az ötlete, hogy egy ilyesmihez egyáltalán nem szoktatott közönséget ez a két kitűnő versmondó-színész ilyen gondolat-zuhataggal támadjon le, mint amilyen ezekből a vers-sorokból, veretes szavakból elővarázsolható. Kalmár Gyula művész-tanár egyéni ízlésének engedve Mozart-, Beethoven-, Chopin-, Schumann- és Saint-Saens-részieteket iktatott közbe; a zongora hol derűs, hol játékos közbedübörgése, clandalítása olykor levezette a hallgatóságban felgyülemlett feszültséget, de fel is borzolta a kíváncsiságot, hiszen a gondolatok, a vers-zene anyaga, — mondhatnám azt is — anyagfelettisége felkészületlenül érintette, zaklatta fel a vers, a versbeszéd jelenlévő barátait. Annak ellenére, hogy magából a rendezvényből előre kitetszett, ennek a társadalmilag és a mai közállapotoknak megfelelően vakmerő vállalkozásnak nem olcsó szórakozás a tétje: Murawski Magdolna és barátai, a művész-társak mégis azt szerették volna bizonyítani, hogy itt, ebben a derűs, barokkos hangulatú városban fel lehet ébreszteni az érdeklődést az irodalom iránt. Mára mái- nem állapítható meg, hányán olvasták a Hevesi Naplóban korábban megjelent dráma részletét, amelyet a költőnő egy kicsit engedve a pirandellos játékszenvedélynek és színházfelfogásnak úgy fogalmazott meg a mai magyar értelmiség néhány alakjáról, hogy a szatíra görbe tükre többször bukfencező fényben ugráltatta-vetítette elénk a mai élet nyíltan lebzselő, látszatra jól felöltöztetett figuráit, — de tény: a már közönség elé került naplórészleteivel, szonettjeivel, máshol is olvasható közéleti írásaival M. M. mércét szabott azoknak, akik ennek a bükkalji településnek a szellemi fórumain fel akarnak tűnni. A Hevesi Napló ebben a számában azzal summázza véleményét és rokonszenvét Murawski Magdolnával kapcsolatban, hogy az est programjában elhangzott irodalmi jellemzést (Szabó Zsuzsa tanár írta és mondotta el), a költőnő több versét közli, köztük azt a Visszatérés címűt is, amely az itt jelzett eseménynek lélektani csúcspontját jelentette. íme a bevezetés a versekhez: TISZTELT KÖZÖNSÉG, HÖLGYEM ÉS URAM! Sokáig nem tudtam eldönteni, mit is fogok majd mondani, könnyű dolgom van-e avagy nincs? Mert igaz, hogy kevés olyan költő van, akinek műveiben ilyen gyakori az Én-keresés, hitvallás, ars poetica, mint témakör, de az is igaz, hogy költői-írói alkatára nézve annyira mély, gazdag és összetett, hogy úgy tűnik, lehetetlen életművét ilyen kevés idő alatt bemutatni. Persze beszélnek helyettem majd a művek. Néhány fontosabb életrajzi adatról szólnék, hogy könnyebb legyen követniük az életút egyes állomásait a versekben. 1950. december 25-én született Letenyén a Mérleg, a Hold és a Vénusz jegyében. Ezért olyan változékony, mégis kiegyensúlyozott a költészete. Gyermekkorát Biharkeresztesen töltötte. 10 éves volt, mikor Egerbe költöztek. 10 éves volt, mikor verseket kezdett írni. »—MűMt!0 VI. évfolyam 1996. március # 1. szám
