Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 1. szám - KÖZÉLET - Radó István: Kultúrát vagy konzumkultúrát?

Egy igénytelen, színvonalat nem célzó tevékenység ahogyan nem vonzza a szépséget, úgy nem sugall harmóniát sem. Márpedig a harmónia minden emberi tevékenység alapvető értelme és éltető közege. Nélkülözhetetlen fiziológiailag és lélektanilag egyaránt. Szervezetünkben az összhang pillanat­nyi hiánya is rendellenesen pusztító erőket mozgósít. Sajnos azonban lelkünk harmóniájának kikezdé­sét, megzavarását nem érzékeljük azonnal vírusfertőzésként, pedig a dübörgő hangi agresszió, az egyen- súlytalan zenei hangzás, a tiszta összhangzatok hiánya növeli a depresszióra való hajlamot. E lelki baj pedig az utóbbi évtizedben - a felmérések szerint - súlyos magyar népbetegséggé szaporodott. Nem túlzók! Az ember lelki békéje nagyon sérülékeny, a fiataloké különösképp. Ha például hosszú ideig olyat hall, amit nem ért, azt nem tudja értelmezni, feldolgozni, az feszültséget okoz benne. A feszültséget az embernek le kell vezetnie, ezt hívjuk agressziónak, sátánnak, gonosznak. Ki hogyan éli vagy szenvedi meg azt. Eddig az - általam több, kevesebb rendszerességgel hallgatott - ún. kereskedelmi rádióadó adásainak, zenei kínálatát, műfajválasztásának egyhangúságát, azok színvonalát és a potenciális hallgatók ill. nemhallgatók arányát próbáltam szubjektív indulataim alapján (is) elemezni. Bízom abban, hogy az érintettek és olvasóim megértik, nem ártó szándék vezeti toliam, sőt éppenhogy a jobbítás óhajtása. Bál- ezen adók „műsorpolitikájára” igazán hatni úgyse tudnék, hiszen azok azért ilyenek, mert valószínűleg ennyi telük ... - idejükből, erejükből - szövegbemondóik, „műsorszöveg-lovaglóik” többségének (tisztelet a kivételeknek) anyanyelvi jártasságának, artikulációs képességének szintje önmagáért beszél... Tevékenységük „haszna” talán éppen a lehetséges és önmagát tálcán kínáló ellenpontozásban rejlik. Vagyis a hogyan végképp ne... módszertanáról lenne szó! Hiszem, hogy már csak azzal a koncepcióval is lehetne egy újabb, de valódi emberi hangon megszólaló rádióadót sikeresen üzemeltetni, ha csupán következetesen az ellenkezőjét tennénk, mint amit ezek. Mire is gondolok? Huszadik századunk zenei termése az előzőekhez képest pár atlanul gazdag és óiiási, valamint kiválóan archivált. E termés legalább harmada az ún. örökzöldek csodás zenei világa, amelyek mindenkire hatnak a szépség és a szeretet zenei sugallatának varázserejével. E hangzásban az lenne az újszerű, hogy ilyen műsorkoncepció a hagyományos rádióadókban csak ritkán hangzik el és az is csak kiszámíthatatlan időpontokban. Az örökzöldek állandó kínálata harmóniára, nyugalomra, szeretetre vágyó emberek sokaságát csábítana ehhez az adóhoz. Ez az adó „más” lenne, mint a többi, és itt gyorsan le kell szögeznem, hogy a másság nem tévesztendő össze egy-egy magát „más”-nak feltüntető törpe kisebbség kóros és társadalmi szempontból igencsak fertőző devianciájával. Legkisebbik lányom kérdezte a minap, hogy mi a legfontosabb a világon. A szeretet - feleltem, rövid gondolkodás után, mire ő, - nem az élet? De az is, - válaszoltam - azonban a szeretetből lesz az élet is. Bocsásson meg a kedves olvasó e végletes leegyszerűsítéstől, hiszen én magam is valahogy így gondolkodom e kérdésről, viszont a leányom még csak első osztályos és őneki ez a magyarázat elég volt és őbenne ez a dolog - és a világ - egy jó ideig „helyre lett téve”. E kis kitérő arra volt jó, hogy elnevezzem azt a rádióadót, amelyet hallani óhajtanék és amelynek megvalósulására még nemigen látok lehetőséget, de azért nevet azt javasolnék: Rádió öröm - a szeretetért. Így szólna a név és a szlogen is egyben. Fontos, hogy a cím önmagáért beszéljen. Sőt e rádiónak beszélnie is kell, méghozzá szépen, okosat. Vannak, akiknek ez nem nehéz, sőt olyan családból jöttek, ahol ez volt a minta. Nos, ők az igazán szerencsések, viszont a szép és jól artikulált beszéd tanulható, elsajátítható. Ez olyan kritérium, amely - úgy vélem - a rádiózás egyik alapszabálya. Anyanyelvűnk helyes használata hazafias kötelességünk! Példát kell mutatni állandóan. A stílus jellemzi az embert, tevékenységét, szándékát, céljait. A stílus eszköz is. Rosszul artikulált, tora mondatok sora mint rossz eszköz, könnyen rossz célhoz vezethet. Ilyen példa mái' van sok, tehát másképp kell szólni az emberekhez. VI. évfolyam 1996. március * 1. szám

Next

/
Thumbnails
Contents