Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Koncz Lajos: A Mária-jelenések könyvéről
A Mária-jelenések könyvéről A175 oldalas, szép kiállítású, illusztrációkkal gazdagított könyv pontos címe: „ Jelenések, üzenetek és ajövő”. Alcíme: „A Mária-jelenések és üzenetek szintézise 1830-tól napjainkig”. És a címlap uralkodó képe a „Mária-korszakot” elindító „csodás érem”, akereszt és M-betűs embléma részleges ábrája A szerző Előszava jelzi, hogy a könyv 1991. és 1995. között öt kiadásban már elfogyott, és ez a hatodik kiadás Jelentősen kibővítve és átszerkesztve” kerül az olvasók kezébe. Már ezek az információk elég hű képet érzékeltetnek a könyv témájáról, céljáról és jelentőségéről, vagy pontosabban a Mária-jelenések iránt megnyilvánuló komoly érdeklődésről a hívők között. A szerző maga az egri Kisboldogasszony-templom plébánosa és a Főegyházmegyei Könyvtár vezetője közel húsz esztendeje, aki a Mária-jelenések témakörének hazai viszonylatban valószínűleg a legjobb ismerője és szakértője, ahogy ez a hazai katolikus hetilapokban megjelent publikációi alapján is közismert. Amikor az alábbiakban e Mária-könyv rövid recenziójára vállalkozunk, főképp a mű első részének, a teológiai alapvetésnek a mondanivalójához és szak-teológiai értékeléséhez kívánunk hozzászólni és arra reflektálni. Első megállapításunk talán meglepőnek fog tűnni, de magán-kinyilatkoztatásokról lévén szó, teológiailag indokolt és helyénvaló (és a szerző javára szolgáljon az elismerés), hogy ti. problémát jelentő vagy kifogás alá eső állítások, ne adj Isten téves vagy irritáló teológiai vélemények lényegében nem fordulnak elő a „Mária üdvtörténeti hivatása” címet viselő teológiai alapvetésben. De azért meg kell állapítani, hogy ez a szándékában teológiainak készült mariológiai alapozás is erősen a Mária-jelenéseknek és azok tartalmi üzeneteinek hatása alatt áll. Ez részben a domináló stílust befolyásolja, másrészt abban észlelhető, hogy a szentírási utalások, bizonyítékok jelentős mértékig alárendelt szerepet játszanak, amennyiben ajelené- sek üzeneteinek teológiai alátámasztását, verifikációját és erősítését szolgálják. Ezért a szoros értelemben vett szakteológiai mérce szerinti összehasonlítás és értékelés nehézségbe ütközik. Tartalmilag pedig az alábbiak jelentenek problémát és gondot a mai értékelés számára - a,,zsinati teológia” és szellemiség szempontjából. 1. Akárhozat, elkárhozás és aSátán sokszori emlegetése (mégolyán túl-artikulációban is, hogy „tömeges elkárhozás”). A zsinati okmányokban ui. aligha találunk ilyen kemény, „kárhoztató” kifejezéseket, legfeljebb olyan enyhítéssel: „nem üdvözölhetnek”, „gonoszság”, a „sötétség hatalmai”, (ami persze nem jelenti azt, hogy a Zsinat tagadja vagy elmossa e dolgoknak a valóságát). Az viszont tény, hogy ilyen kijelentések valóban szerepelnek a Mária-jelenések üzeneteiben. S ezeknek egyeztetése a zsinati teológiával nem kis feladatot jelent a ma hittudósainak. Gondoljunk pl. arra, hogy a Zsinat még azok számára sem zárja ki az üdvözülés lehetőségét, akik „önhibájukon kívül nem jutottak el az Isten kifejezett ismeretére, de iparkodnak becsületesen élni” (LG. 16); „mivel Krisztus mindenkiért meghalt, ...a Szentlélek mindenkinek módot ad arra- Isten tudja, miképpen, hogy a húsvét titkában részesedjék” (GS 22.). És ez az optimizmus és isteni irgalomra való hagyatkozás - átjárta a Zsinatot és az egész Zsinat utáni teológiát... Némi segítség a fent vázolt feszültség oldására a harmonizálást igénylő olvasónak, ha elfogadja a teológusok többségének véleményét a Mária-jelenések közlési módjára nézve - a stílus, kifejezések szempontjából. E szerint nem valószínű, hogy e jelenésekben a közölt igazságot az Isten-anya fogalmazta meg úgy, ahogy azt a látnok tolmácsolja. Sokkal valószínűbb, hogy a Szent Szűz csak gondolati anyagot inspirál, és már az érintett személy az, aki saját stílusa, korának vallási nyelvezete, műveltsége és kifejezési formái VI. # évfolyam 1996. december hó * 4. szám 63
