Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Denke Gergely: Mocsáry Lajos nemzetiségi kapcsolatai
A ciklus négy esztendején át hűségesen helytállt megbízatásában. Állhatatos küzdelme még a távolabbi külföld egyes fórumain is figyelmet keltett. 1888-ban a L’Autriche Slave et Roumaine, a Monarchia nemzetiségi kérdéseivel foglalkozó párizsi szemle, 1889-ben a varsói „Ateneum” s a „Varsavszkij Dnevnik” c. orosz nyelvű lap közölt Mocsáry tevékenységét méltató cikkeket. Képviseló'ségét azonban egyre inkább csak jelképesnek érezte. Románul nem tudott, választóival „semmiféle érintkezésben” nem volt, Karánsebesen valószínűleg soha nem járt. Az országgyűlésen saját pártjában is mindinkább elszigetelődött, hangja elveszett a lármás magyarkodás zenebonájában... Józanul levonta a következtetést: „a kimondott igazság nem ment feledésbe, sőt vesékig hatott”, de a sovinizmus egyre erősödő tombolása közepette nincs értelme tovább erőltetni a sikert nem ígérő küzdelmet; a magyar politikai élet vezető köreiben nem tűrik meg „a nemzetiségi érdekeknek egymagára maradt szószólóját”. Megbízatása lejártakor megköszönte megbízói bizalmát és megállapította, hogy a karánsebesi mandátuma „bár gyenge kapocs, de mégis kapocs volt... a magyarság és a románság között...” Ekkor kezdődő, s haláláig tartó „önkéntes száműzetése” idején megjelent írásaira azután is odafigyelt a románság. Újságok egész sorát lehetne idézni, melyeknek cikkei bizonyítják ezt a számontartó figyelmet. A románok legjobbjainak szívében később is megmaradt, élt Mocsáry Lajos emlékezete. Mocsáry szász kapcsolatai: 1886. augusztus 29-én Szeben megyében az erdélyi szászok választói gyűlést tartottak. Steinacker Ödönnek, országgyűlési képviselőjüknek javaslatára Mocsáry nemzetiségi politikáját elismerő határozatot hoztak és üdvözlő levelet intéztek a magyar politikushoz. Köszönetét mondtak „férfias határozottságáért... rettenthetetlenségéért, amellyel ismételten síkra szállt a nemzetiségek jogaiért...” Mocsáry válaszában népének - urai Jóvoltából” - beárnyékolt becsületét védi, egyben a múlt ösztönző jó példájával az együvé tartozás jövőt ígérő tudatát is igyekszik erősíteni: „...igazságtalanság és erőszak nem tartoznak a magyarság jelleméhez... ezt a különböző nemzetiségekkel való együttélés története sok évszázadon keresztül csalhatatlanul bizonyítja is.” A Siebenbürgerisch-Deutsches Tageblatt 1887 januárjában reménységét fejezi ki, hogy Mocsáry vezetésével a magyarság „a testvérnépekkel igazán testvéri viszonyt” tud teremteni. Májusban ugyanez a lap „Ein politischer Märtyrer” c. írását így zárja: „Bárcsak megadatna Mocsáry Lajosnak..., hogy megérhesse a nemzetiségi kérdés megoldását az ő programja értelmében!” Az erdélyi szászok figyelemmel kísérték a politikai élet frontvonalából már kiszorított Mocsáry sorsát is: „Nagy levelezésben vagyok most egy tehetséges erdélyi szász fiatal íróval. Olvasott tőlem egyet-mást, és valami essay-t akar írni az én csekély Leben und Wirkenemről” - írja Mocsáry egy levelében 1889-ben. Nem tudjuk, ki volt a nemes szándékú ifjú, feltételezés szerint kettejük kapcsolata Mocsáry szász barátja, Steinacker közvetítésével jöhetett létre. 1904 márciusában a Preussische Jahrbücher-ben jelent meg Steinacker „Eine magyarische Kassandra” c. tanulmánya. Ebben Mocsáry pályafutását ismertetve kinyilvánítja, hogy Mocsáry tevékenysége számára erősítő példa azon hitében, hogy ti. nem halt ki a „politikai idealisták nemzetsége”. Ezek munkássága nyomán - véli és reméli Steinacker - olyan emberileg emelkedett, politikailag bölcs alapelvek fognak mind jobban érvényre jutni, mint amilyeneket „dicső és érdemes módo« Mocsáry Lajos is képviselt...” Steinacker meg is látogatta Mocsáryt Andornakon. Albert László tanár közlése szerint a községben még a legutóbbi években is éltek néhányan, akik Mocsáry temetésére visszaemlékezve állították, hogy azon többen idegen nyelven „szónokoltak” 32 MlWlaptö VI. évfolyam #1996. december hó # 4. szám
