Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - VERS ÉS PRÓZA - Giovanni Guareschi: A töpörtyű
Qiovanni Qumeschi* A töpörtyű Egy este eszembe jutott a töpörtyű.- A fenébe is - mondtam a nejemnek rettenetesen megkívántam a töpörtyűs puliszkát.- Holnap megkapod a töpörtyűs puliszkát - felelte Margherita. Másnap nem kaptam se töpörtyűt, se puliszkát; szelíden emlékeztettem Margheritát, hogy töpörtyűs puliszkát szerettem volna enni. A következő' napon, ebéd és vacsora alatt újra szóba került a töpörtyű meg a puliszka, ami azért történt, mert sem ebédre, sem vacsorára nem kaptam se töpörtyűt, se puliszkát. Másnap megismétlődött a jelenet és ekkor Margherita elvesztette a türelmét.- Töpörtyűs puliszka, töpörtyűs puliszka! - kiabálta ingerülten. - Örökké csak töpörtyű meg puliszka! Mindig csak puliszka meg töpörtyű!... Nem lehet örökké töpörtyűs puliszkát enni! Szükség van a változatosságra! Amint az nálunk történni szokott, a kezdeményezést Margherita ragadta magához. Hamarosan úgy jelent meg a közvélemény előtt, mint férje töpörtyűs puliszka hóbortjának áldozata. Nem találtam ésszerűnek, hogy vitába keveredjek egy ennyire agyafúrt ellenféllel, és elhatároztam: a tettek mezejére lépek. Másnap felkerestem a barátomat, Giovannit.- Disznót akarok öletni - közöltem vele.- Bízd rám - mondta. - Van egy neked való disznóm, és alkalmas emberem is, aki majd feldolgozza. A húst dolgozza fel, ahogy akarja, mondtam nagyvonalúan.- Az egyetlen dolog, ami igazán érdekel, a töpörtyű. Ebben viszont elvi kérdésről van szó: egy hónapja rimánkodok otthon tíz deka töpörtyűért, és képtelen vagyok megkapni. A következő alapelvben állapodtunk meg: Giovanni levágatja és feldolgoztatja a disznót; ott tart mindent a házában az érlelés idejére, csak a tömbbe préselt töpörtyűt küldi el hozzánk, amint elkészült. Jogos elégedettséggel tértem haza és nem beszéltem többet a töpörtyűről. Derűs nyugalommal vártam az idő múlását; mikor - öt vagy hat nap múlva - Giovanni felhívott és közölte, hogy „megtalálta a könyvet, amely után érdeklődtem”, kocsiba ültem és elrobogtam hozzá. Giovanni megmutatta a konyha mennyezetéről függő hurka- és kolbászféléket, és már- már nekilátott, hogy töviről-hegyire kifejtse, milyen elgondolást követett, amikor kiválasztotta a vérmérsékletemnek, továbbá a családom mennyiségi és minőségi jellemzőinek leginkább megfelelő kolbász-, és hurka- és felvágottféléket. Tájékoztatni akart az egyelőre lesózva maradt és későbbi feldolgozásra váró anyag helyzetéről is, de közbevágtam:- És a töpörtyű?! * 1908-1969, olasz regényíró és novellista. Világhírűvé a „Don Camillo" c. humoros regénysorozata tette, melynek főhó'se egy katolikus pap, aki szembeszáll a kommunista demagógiával. 12 VI. évfolyam #1996. december hó # 4. szám
