Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára
Évek múlva Beatrice, másik húga is belép a San Damianóba; özvegységr e jutva, anyjuk, Ortolana asszony is. 9. Klára negyvenkét évet töltött itt. Első követői egykori bar átai, távolabbi és közelebbi rokonai voltak. Az új szerzetesi közösségnek Ferenc adott szabályzatot, amit később a Szentszék is jóváhagyott. Ennek alapján vezette Klára az új rendet „inkább erényei és szent szokásai, mint hivatalának hatalma” által — amint ő maga írja az apátnő kötelességeiről. Magának tartja fenn az alantas munkákat. Míg a többiek esznek, ő felszolgál; az útról hazatérőknek ő mossa meg a lábát. Éjszakánként felkel, végigjárja a cellákat és betakargatja a nővéreket. Elsőnek kel fel éjfélkor és hajnalban, hogy zsolozsmára harangozzon. A puszta földön hál, pár nája egy darab kő. Hosszú időn át semmit nem evett és ivott hétfőn, szerdán és pénteken, a többi napon kenyéren és vízen élt. Később engedelmeskedve Ferenc határ ozott parancsának, szalmazsákot használt és a korábban teljesen böjtös napokon is evett egy darab kenyeret. S míg maga szinte megmámorosodik a vezeklés szenvedélyétől, bölcs mérsékletre int másokat. „Miután testünk nem bronzból van, és erőnk sem hasonló a kő er ejéhez, sőt inkább nagyon is tör ékenyek vagyunk és hajlamosak minden testi bajra, kérlek és könyörgök neked az Úrban, kedvesem, mérsékeld magad bölcs belátással az önmegtagadás szigorúságában, melyet már túlzottnak és lehetetlennek mondhatnék...; ehelyett, hogy hitvalló módon élhess, adj az Úrnak ésszerű hódolatot, és áldozatod mindig a bölcsesség sójával legyen ízesítve” — írja Prágai Boldog Ágnesnek, követőjének. Manapság hajlamosak vagyunk beteges elferdülést látni a középkori szerzetesség aszkézisében. Gyakr an a világtól elzárt emberben kifejlődő beteges képzelgések, az élet- és embergyűlölet megnyilvánulásának és eredményének tartják. A modern felfogás valóban sokat változott, éppen a Klára által említett hitvalló élet, és a bölcsesség sójával ízesített ésszerű hódolat irányában. Ennek ellenére: az asz- kézis, az önmegtagadás sohasem lesz nélkülözhető azok számár a, akik a test-leiek együttesben a léleknek szánják az uralkodó szerepet, akik szellemi fegyelemre és összeszedettségre törekszenek. Ezért szán mtnden vallás, nemcsak a keresztény, nagy szerepet az aszkézisnek. A „hogyan” koronként változik. Klára lobogó lelke talált szeretnivalót az emberen kívül is; magához ölelte az egész teremtett világot — nem hiába volt Ferenc tanítványa. A szenttéavatás máig fennmaradt aktáiban van egy vallomás, bizonyos Suor Angelucciától: a nővér elmondja, hogy a „Szent Anya”, amikor alamizsnát gyűjteni küldte a nővéreket, „figyelmeztette őket, hogy dicsérjék Istent, ha szép virágzó, lombos fákat látnak; és hasonlóképpen, ha embereket és más teremtményeket látnak, mindig mindenért Istent dicsérjék.” Szent Klára mint a zárda elöuárója 10. „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd el a szegényeknek, aztán jöjj és kövess engem...” A tökéletességhez tehát mindenek előtt a mammontól kell megszabadulni, az anyagi birtoklás lelket behálózó vágyától. A szárnyaláshoz csak béklyók és ballasztok nélkül lehet hozzáfogni. így látta ezt Bernardone Ferenc is, amikor barlangi magányában rádöbbent, hogy a „dolgok rosszul mennek” a világban: a felfordult kor minden bűne — háborúk, fosztogatás, gyilkosság, éhhalál, paráznaság 12 VI. évfolyam 1996. március # 1. szám
