Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Antalóczi Lajos: Identitás és európaiság emlékei Egerben
formálóit stb. Sokfelé történt ez így az utóbbi negyven esztendőben. De új és kifinomult eszközök is adódnak a nemzeti és keresztényi identitás leépítéséhez. Meg kell pl. nehezíteni hangulatilag és anyagilag az elvett iskolák visszaszerzését és működését. Nacionalizmust és rasszizmust kell kiáltani, ha mégis féltené ez a nép maradék identitását. Hamis bűntudatot kell kialakítani a lelkekben, az állampolgárokat meg kell osztani jó és rossz állampolgárokra, s tucatnyi csatornán kell önteni a családi szentélyekbe az erőszakot. Negatív hősöket kell fiataljai elé állítani, az emberi jogok címén magasztalni kell mindent, ami tönkreteszi a fiatalságot. Mindössze média és néhány tollforgató kérdése az egész. Nos, ha ezt megengedi egy nép, az a nép végleg rabigába dől, miként Róma, s előbb-utóbb elvész országa. Ha egy nép csupán házat épít magának, de hazát nem, egyszer elveszik házát is, hazáját is. A magyar jövőről mondanánk le, ha mindezt megengednénk országunkban. Ha ilyen veszély fenyegetne bennünket, ha úgy tűnnék, hogy a Szent István-i örökség már nem féltve őrzött kincs, hanem kidobásra érett holmi, minden konstruktív erőt mozgatni kellene egy nemzetet mentő program kidolgozásához. Ilyen helyzetben a hazájáért aggódó egyházi és világi vezető, politikus, kis és nagy ember lelkiismeretét egyetlen gondolat vezérelheti: valamilyen módon megmenteni a népet és hazájának jövőjét. Hölgyeim és Uraim! Nemzetünk „tenger kínja” és a történelmi katasztrófák hosszú sora ellenére is képes volt talpra állni, jövőt építeni és megmaradni. A Boldogasszony gondoskodására bízott nép Szent István országában mindannyiszor képes volt újrakezdeni és megerősödni. De vajon miként fogja értékelni a történelem a mi korunkat? Nemzedékünk fel tudja-e vállalni a Szent István-i örökséget, gyermekeinknek lesz-e magyar jövője, bizony nagy kérdés. Az azonban világos: ma sem adatik más a magyarnak jövője építéséhez, mint Szent István öröksége. Az pedig rajtunk múlik, mit kezdünk ezzel az örökséggel. Igen Tisztelt Elnök Úr! Néhány perc múlva felolvasnak egy iratot, amely felvázolja az Ön tiszteletre méltó nagyságát. Ebben a felolvasásban el fog hangzani egy kijelentés, amely így szól: „Szinte mindenütt és minden kapcsolatát felhasználta és felhasználja Magyarország érdekében. ” Nem vagyok kompetens bármit is fűzni ezekhez a szavakhoz. Meg is köszönték ezt már nagyok és kicsinyek szerte az országban. De ha már szólásra invitáltak, élek a lehetőséggel, s nyilvánosan fejezem ki magam is köszönetemet, s egyben kérem: szerezzen Elnök Úr minél több befolyásos barátot egyházi és világi körökben a magyar jövő építéséhez! Hadd legyenek külföldi támogatóink amikor egyházi és világi vezetésünk majd egymásra talál Szent István népének közös szolgálatában itthon és határainkon túl. Ha mindez megvalósul, a mi nemzedékünk is identitásról és európaiságról fog követendő példát adni a jövő magyarságának. 12 VI. évfolyam 1996. szeptember hó * 3. szám
