Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Farkas András: Tárlatokról-művészekről

És itt szeretnék lecövekelni. Nincs itt látvány, amelyből a virágok hiányoznának. Nem szálanként! Ügy lobognak itt ezek a friss tarkaságok, csoportosan, csőszt nem látva, tépő kezet nem érezve, olyan ősvadonszerűen, ahogyan a mező, a tér, a táj, ahogyan az öröm kívánja. Kérdés is bennünk, nem is kicsiny: bárhol járt, bármit észrevesz, megszereti, mert a látvány boldoggá teszi őt, és a pillanatot megörökítendő teleszórja virággal. Minél tarkább, minél hangosabb ez a szándék, annál gyönyörűbb. Nem járunk messze az igazságtól, ha le merjük írni: minden képének a közepében ott ül meg a fénynek és a létezésnek az a gyúpont- ja, amit az alkotók mindig is sejtetni-kifejezni szeretnének a maguk sajátos eszközeivel. Itt is az ábrázolt térség, a jelenség csak alkalom, csak ürügy arra, hogy ez a páratlan beleérző készséggel megáldott művész az eget tekinthesse igazi témájának.

Tájemlék-Guba

Korponay Margó az Angelikában

Korponay Margó egyre gyakrabban viszi képeit Budapestre. Fel-feltűnik itt és ott, szívesen látják akvarelljeit, de más technikájú alkotásait is —, szép ez az asszonyi líra! így esik meg most is, hogy már másodszor írom be nevemet a Duna partján, a remek hangulatú Angelika-presszóban. (Inkább cukrászda ez, amolyan régies, nyugodt hangulattal, onnan, amikor még a lányok és a fiúk kuglóf mellé ültek le a márványasztalokhoz, hogy néhány fontos mondatot elmondhassanak — többet között.)

Itt fészekre találnak Korponay Margó tájképei. Tájképet írok és mást is gondolok. Mert igaz ugyan, hogy itt rétek látszanak, fák és lombok, bokrok, fényben fürdőző térségek, kitárulkozó mély egek; amelyek nem is olyan kékek már, mint évtizeddel ezelőtt, amikor „mégcsak” a Mátra szélső nyúlványainak árnyékában fogalmazta a szalóki tájat, a szülőhazát, a fnln hátán

megtelepülő erdőket, völgyhajlatokat. Ahol az egyes faágaknak, lombkoronáknak egyéni rajzolatuk adódott, mert ki kellett fejezniük azt az álomszerű ámulatot és riadalmat, amit a gyerekkor ajándékaként őrzött meg a művészi emlékezet. Mára ezek a tájak sokat változtak. Attetszőbbekké, soVI. évfolyam 1996. június # 2. szám