Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - EMBEREK - SORSOK - NÉZETEK - György Ágnes: Dramaturgok az égben köttetnek (fel?)
doskodtam, családi alapon. Agathet Szécsi Dóra növendék, az ifjú Scrooge-ot Kautzky Armand játszotta. A jelenetek mindegyike egy kicsit „inszcenált” volt, azaz a legszükségesebb jelmezeket és kellékeket alkalmaztam, az illúzió kedvéért. Erre a színészeknek és a közönségnek is szüksége van. Ami ezután következett, az már igazi kísérletnek számított: egy rádiószerűsített dramatizáláso- mat igyekeztem képileg is megfogalmazni. Thomas Mann Elcserélt fejek című regényéből, 1948-ban adtunk be egy változatot a Rádióba, „legújabb” vőlegényemmel, Várady Gyöiggyel. Csináltak is ott benn - egy jól megkurtított változatot belőle. Ezért aztán később, dühömben, megírtam színdarabnak. Majd, mivel úgy nem mutatták be, - újra rádiószerűsítettem. A regény arról szól, hogy a testen a fej, azaz az ész uralkodik. És mindenkinek úgy idomul a teste a fejhez, ahogy azt a fej tulajdonosa elhatározza. A jelenet pedig arról szól, hogy milyen butaságokat követ el az a fiatalasszony, aki egyszerre két férfiba szerelmes: a férjébe és annak legjobb barátjába. Mert a férjnek jó feje van, a barátnak pedig a teste jó. Az Ez is szerelem című könyvemet Pesten alig, vagy csak kevesen ismerik. 1988-ban jelent meg, bolti, vagy méginkább utcai árusításba egyáltalán nem került. Eldugták. Győrött adta ki a- Megyei Könyvtár igazgatója, Sinay Jenő, aki azóta belehalt sérüléseibe. Ez nem vicc! Addig üldözte őt a könyv miatt a Tanács és minden szerve, fegyelmivel, állásából történt elbocsátással, míg végül 1994-ben elhalálozott. S mindezt miért? Mert e könyv rehabilitációs kísérletekkel próbálkozott azok ügyében, akiket 1956-ban ott értek az események, és akik harcoltak is eszméikért... A könyv különben egyedülálló színháztörténeti dokumentum, a győri színházról, 1945-75-ig. 320 oldalon mindazokról szó esik, akik az említett időszakban ott játszottak... Az egyes korszakokat hivatalos, történeti hűséggel, tudományosan felmérve, és mint a könyv címe is mutatja, azt igazolva, hogy a színház is egyféle szerelem... Akik ezt művelték, művelik, azok mind szerelmesei - vagyok azok voltak - ennek a szakmának, hivatásnak, mely mára - sajnos - egyre inkább csak megélhetés, pénzkereset vagy foglalkozás. Már senki sem érzi magát Thália félként papjának, vagy papnejének, - ezen a területen is teret kapott a versengésnek az a leghirhedettebb változata, miszerint az a jó „színház-csiná- ló”, aki több szponzort bír „összeharácsolni”, mint mások. A könyv bűnei közé tartozott még, hogy a 160 szövegoldal és a 160 oldalnyi fotó, anyagi okokból, viszonylag olcsón és gyorsan készült el, de csak puha fedlapot kapott, ami az album-formátumhoz és a papírmennyiség súlyához: gyönge. Különben remek kritikákat kapott. A könyvet én szerkesztettem, dédelgettem. Ttokban, három évi munkával. Én se lettem fiatalabb közben. Az „Alvó herceg”-et filmen Marilyn Monroe és Sir Lawrence Olivier játszották. Színdarabként, Magyarországon csak mi játszottuk Győrött. Az engedélyt, hogy „magyarosítsam”, maga a szerző - Rattigan adta, Londonból, ahol 1977-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. Gyermekkorában, édesapjával, aki Bukarestben volt a brit birodalom nagykövete, sokat járt Magyarországon is. Szerette a magyarokat, és ebben a művében ennek is adózott egy kicsit. Egészen rólunk szól egy egyfelvonásosa is, a Harlekinád... És egészen az arabokról az Arábia Lawrencé-ről írt színpadi mű, a Ross, amelyet hazánkban szintén csak én adaptáltam. Mivel a téma kényes volt, a megrendelő, Várkonyi Zoltán se merte bemutatni. Azóta se merték. De az ebből készült rádió-játékomban Latinovits Zoltán játszotta Rosst, azaz Lawrence ezredest, aki szedett-vedett arab harcosokkal, az angolok háta mögött, a törökök ellenében, meghódítja egész Arábiát... Az alvó herceg-jelenet férfifőszerepét az eredeti szereposztás nagyhercege, Baracsi Ferenc kapta. Az akkori Maryt, a csípősnyelvű görlöcskét, akit egy műsorfüzet alapján ,Jászúrnak” a nagyherceg részére, egyetlen éjszakára és aki végül minden problémát megold a királyi fenség életében, Gyurkovics Zsuzsa alakította. De ő, ezen az estén csak Edit Piafot személyesítette meg. Maryt viszont az a lány, aki az Az a lány című Brehmer adaptációmban, 1976-ban játszotta a botrányos kis hősnőt, remekül: V évfolyam 1995. június * 2. szám 39
