Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 2. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: A magyar Katolikus Egyház és a holocaust

levitákhoz: „A világ a gyűlölet és ellenségeskedés tüzében ég - amint Szentséges Atyánk békeimádsága is mondja - saját gonoszságainak áldozataként. Az Egyház - híven isteni alapítójának parancsához - a felebaráti szeretet következetes vállalásával és szorgalmazásával tudatosította az emberi nem egységének az egyetlen nagy családba való tartozás gondolatát. Üldöztetéseket kellett magára vennie,... hogy a különböző fajú és nyelvű népeket a különböző és sokszor elválasztó tulajdonságok ellenére az embertestvériség egyetemes gondolatában egyesítse. ...Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben - bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is - a testvérét nézze.” Négy nappal később pedig drámai hangvételű levelet intézett a hatóságokhoz a deportálandó zsidók és keresztények védelmében, égbekiáltó bűnnek nevezve azt, ami a szerencsétlenek ellen készült.

Ugyanakkor, szinte ugyanabban az órában a győri püspök, Apor Vilmos a következő szavakkal fordult a székesegyházat zsúfolásig megtöltő hívekhez, akik között ott ültek a város vezetői. „Aki megtagadja a kereszténység alaptörvényét a szeretetről, és azt hirdeti, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, melyeket gyűlölni szabad, és azt hirdeti, hogy szabad embereket kínozni, legyenek azok akár négerek, akár zsidók, az bármennyire kérkednék is azzal, hogy keresztény, olyan, mint a pogány és nyilvános bűnös. Mindenki, aki emberkínzást helyesel vagy abban részt vesz, súlyos bűnt követ el, és mindaddig nem kaphat feloldozást, amíg ezt a nagy bűnét jóvá nem teszi.”

Az ország keleti és nyugati feléből egy-egy példa elégségesen bizonyítja, hogy a magyar Katolikus Egyház a holocaust szörnyűségeá korában nem hallgatott, hanem fölemelte szavát az üldözöttek védelmében. S a pápai nuncius, Angelo Rótta példájára igyekezett a mentés munkájából részét kivenni.

Apor Vilmos, a vértanú püspök

V. évfolyam 1995. június # 2. szám