Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Prohászka közéleti apostolsága
három ízben volt képviselő, néppárti programmal. Nem véletlen tehát Prohászka életében az sem, hogy a Tanácsköztársaság bukása után a hatalom megszerzői - a maguk és rendszerük stabilizálására miniszteri, sőt miniszterelnöki posztot ajánlottak fel neki. Az ő általános tekintélyével igyekeztek volna helyzetüket legalizálni, erősíteni, annak ellenére, hogy jól ismerték korábbi működéséből nagybirtok- ellenességét, radikális szociális érzületét és követeléseit, háború-ellenességét, általános reformergondolkodását. Prohászka mélyebb véleményét tükrözi a közéleti szereplésről a tény, hogy a felajánlott nagy pozíciókat elutasította. És még mélyebben azt is jelzi, hogy Prohászka belül nem azonosult az úgynevezett „keresztény kurzussal”, hiszen létrehozásában, megerősítésében nem volt hajlandó vezető szerepet vállalni. Elvi álláspontját pedig jól tükrözi egy 1921-ből való cikke (OM 22, 271), melyben válaszol egy sajtó-támadásra, mely szerint „elkedvetlenedett és visszavonult a politikából”: „A politika nem az én országom, s csak éppen annyit érintkezem e csúnya hatalmi szférával, amennyit Dante a pokollal, és csak azért járom ezt a csúnya pokol-félét, hogy a jobbat szolgáljam”. S hogy a'konkrét magyar valóságról is keserűn reális értékelése volt, azt már láttuk 1920-beli Napló-vallomásaiból, de még egészítsük ki egy nov. 18-iki feljegyzésével: „Demokrácia? Az is hit, de milyen hit? Olyan, amelyet az ösztönök, a szenvedés nyilatkoztattak ki. Minden éreden ebben a demokráciában, főleg pedig éreden a „démosz”, a nép - a „kráciára”, az okos uralomra. így azután jönnek az akarnokok, hóbortosak, habzószájúak, holdkórosak és intézkednek, s gyertyatartóra tűzve büdösítenek és füstöt s émelyítő szagot terjesztenek - fény és világosság helyett.” Mindezek ismeretében már megértjük, hogy Prohászka a huszas évek nagyobb részét fehérvári magányába visszahúzódva, kizárólag főpásztori teendőinek és országos vállalásainak szentelte. A VÁDLOTTAK PADJÁN: „HUNGARIZMUS” Az általános közéled problematikán belül van két konkrétabb vád és nehézség is Prohászkával kapcsolatban, melyet az elmúlt negyven esztendő egyházellenessége különösen kisarkított és tudatosítani igyekezett. Az első vádpont az úgynevezett „hungarizmus ” jelszavába foglalható, mely 1918-19-ben két alkalommal fordul elő Prohászka cikkeiben. (Egyébként nagyon valószínű, hogy a kifejezés nem is Prohászkától származik, mert pl. Bangha páter írásaiban ezidőtájt többször fordul elő.) Geigely Jenő ezekkel az idézetekkel támasztja alá a vádat: „Ahungarizmus alatt a keresztény magyarság védelmének megszervezését értem.” ,A magyar népet, a magyar vidékek gazdálkodó ezreit megszervezni, talpra kell állítani. Az intelligenciát, a középosztályt hasonlóan az élet feltételeihez kell segíteni. A keresztény ifjúságot nevelni s őt megilleti pályához juttatni.” Nem világos számunkra, hogy mi ebben a botránkoztató. Aki ismeri Prohászka elkötelezetten papi és szociális-közéled magatartását, nem is tud mást elképzelni, mint hogy Prohászka 1918 után ismét ott van a küzdőtéren a háború-vesztés súlyos megpróbáltatásában, és igyekszik újra a keresztény elveket meghirdetni. Azt is, hogy a munkás és földműves osztályra lehet és kell építeni az új, „nemzed” korszakot. De érezte, hogy valami mozgósító, új önbizalmat adó eszme is kell. Ne felejtsük, hogy egy világháború elvesztése, aztán két forradalom katasztrófája, egy „szétfoszlott nemzet” van mögöttünk, az egész világ pedig ellenünk - így érezte joggal a nemzettel együtt, az ország nagyobb területének és egyharmadnyi magyarságának elvesztése miatt. S ezt ma már jobban megértjük, mint a negyven esztendő hallgatása és befojtása alatt. Végre újra teljes súlyával és történelmi dimenzióiban tudjuk érzékelni és merjük kimondani azt a tragédiát, amit Trianon jelentett a nemzet életében, a nemzetté-válásnak folyamatában, a nemzed önbizalom megtöretésével. S pont azokban az években, amikor a török és Habsburg-uralom után végre a nemzed önállóság útjára léphetett ismét az ország. Trianon mint „lelkiállapot és szindróma” - ma már a nemzed tudat ismertté vált és bevallott összetevője. Prohászka az akkori nemzed és lelki összeomlásban igyekezett hitet, önbizalmat ébreszteni a magyarságban, de ez a „hungarizmus” semmiképpen sem jelentett soviniszta, nacionalista, faji, vagy V évfolyam 1995. június * 2. szám 25
