Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 2. szám - Tisztelet az Olvasónak

Tisztelet az Olvasónak!

Ennek a sok tekintetben kritikus évnek a második negyedében az eddigiekhez képest jóval gazdagabb jellemrajzzal, képanyaggal, a kortárs művészet felé fordított figyelemmel, fokozott gondossággal állítunk tükröt a t. Olvasó elé: venné észre a

szenvedhet el, vagy örömben, netán sikerekbe is belekóstolva számol el abban a megírt, vagy sosem elkezdett naplóban, amely valahol az emlékezetünkben, a szívünk alján, akár elhasználódó filmszalagként mégis csak létrejön, elevenre serkenthető; sőt alkalmasint támasztékul is szolgálhat nekünk, amikor nehezebben igazodunk el napi gondjaink sűrűjében.

A mai erkölcsi, gazdasági, de mindenképpen súlyos társadalmi válságban úgy találtuk célszerűnek, hogy az egyes embereket szólítjuk. Kiss Pétert, Nagy Jánost, Kovács Mihályt, vagy Állag Jónást azzal hívjuk magunkhoz közelebb, hogy jónéhány figyelemre méltó egyéniséget mutatunk be, lett-légyen az illető még az élet göröngyös országútján toporgó vándor, vagy már a túlsó oldalról küldi nekünk üzeneteit - a lelki rokonság, a communio sanctorum okából és tényéből kifolyólag is. Fotóval is emlékeztetünk Prohászka Ottokárra a magvas tanulmány érzelmi alátámasztásaként; Apor püspök hősiségét más vonatkozásban emlegetjük, tartjuk magasba. Ha művészekről szólunk, mint Carelli Gáborról, vagy az öniróniát vallomásszerűvé lágyító György Ágnesről adunk portrészerűséget, inkább jelezni szeretnénk a kor adottságait, amelyekkel annyi embert, sorsot és lelket kényszerítettek más pályaívet befutni, mint amire a kezdetek, az ifjúkori évek őket felkészítették. És mégis valljuk: nincs véletlen, csak történések vannak, amik így vagy úgy megesnek. És mert minden változás, minden változandóság belefér az „ember,,-be, ne csodálkozzunk. Tegyük a magunk dolgát! Ez is egyfajta tanulság, amit e számunk végig-gondolása után leszűrhetünk magunknak.

visszaköszönő alakzatban azt a jelent, amit ki-ki a maga módján él meg. Élhet meg,

V évfolyam 1995. június # 2. szám