Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Radó István: Közéleti dohogások és felhördülések
RADÓ ISTVÁN Közéleti dohogások és felhördülések Bródy Sándor mondta anno, hogy jó újságíró csakis szorgos olvasó lehet. Ez jutott eszembe, amikor egyik megyei napilapunk keretes glosszájában a szerző helyesli a magyar szállodalánc eladásának megakadályozását - írván, - hogy neves idegenforgalmi szakemberek véleménye szerint a HungarHoltels hatalmas nyereséget hoz a tulajdonosnak - magyar államnak - tehát vétek eladni. Hát nem tudom, hogy e szakemberek közül hányán kapják kenyerüket közvetve a fent említetett cégtől, csak gyanítom, hogy talán többen. A cikk szerzője viszont nem vette a fáradságot, hogy elolvassa Barta Ferenc lemondott privatizációs államtitkár korrekt beszámolóját, amelyben elmondja a gazdasági tényeket. Miszerint a valóban jelentős nyereség felét a szállodák által fenntartott központi apparátus nyeli el, a másik fele viszont egyetlen szálloda szükséges és halaszthatatlan felújításához is kevés. Az szakértői érvelésben gyaníthatóan jelen van az apparátus kenyérféltése. Ezt viszont egy olvasott újságírónak fel kellene ismernie. * * * Most már úgy látszik menthetedenül felépül a játékkaszinóval „felturbósított” Menedzserközpont az egri Érsekkertben. Ki is ma egy magyar manager? Ismerünk vállalkozókat akik sokat dolgoznak és a saját vagyonukat kockáztatják, ismerünk bankhivatalnokokat, brókereket, akik a más vagyonával tesznek ezt-azt és ismerünk állami hivatalnokokat akik a társadalom adópénzeivel játszanak. Szóval talán nemes egyszerűséggel Úri Kaszinónak is lehet majd nevezni ezt az objektumot a hajdani Sörkert helyének mintegy háromszorosán, H. úr a hajdani „áfészbűvész” kitartó és sikeres lobbizása következtében. Az előző egri önkormányzat ténykedésének keserű és szomorúan torz fintora az engedély kiadása utáni építési tilalom e területre. Városunk két sajtóorgánuma közül egyik sem vette a bátorságot hogy módszeresen utána járjon az építési- és az önkormányzati engedély kiadása körülményeinek. A felelősök tovább lapíthatnak. Remélhetőleg az egyébként elkésett építési tilalom, majd meg tudja akadályozni H. úr újabb tervét, aki „gyermekparadicsomot” is szándékozik az érsekkertben gründolni, amihez az ősparkból - gondolom - újabb területekre volna szüksége. * * * Ki szereti a tv reklámait? Egyáltalán szereti-e valaki ezeket a blőd és többnyire ötlettelen, rámenősen sulykoló képvillanásokat, amelyeket a közszolgálati - micsoda álszent fogalom - magyar televízió egyre sűrűbben közvetít. Eme képvillanások bennünket, nézőket a magyar állam tulajdonában lévő televízió stúdiójából arra szólítanak fel, hogy kritika nélkül higgyünk, vásároljunk, befektessünk. Cui prodest? Kinek érdeke ez? Az állam főhivatalnokai az adók egy részéből - egyre nagyobb összegről van szó - működtetik az MTV-t. De még ez se elég, hiszen a televíziókészülékkel rendelkezőktől is igyekeznek begyűjteni - több kevesebb sikerrel - bizonyos összeget ezen állami cég fenntartására. Költői kérdés, hogy jogosan teszik-e? A napi hírekből tudom, hogy a [jártok egyezkedése eredményeképpen a közszolgálati tv egyik csatornáját sem fogják privatizálni azaz magánkézbe adni. A rangos gazdasági hetilap novemberi számában írójának véleménye szerint ...az állami tulajdonhoz való görcsös, politikailag és gazdaságilag egyaránt pusztító hatású ragaszkodás mélységesen mély... - ...az állam ... hatalmát e tulajdonhoz való ragaszkodásból, nem pedig az életüket önállóan megszervezni képes állampolgárok elégedettségéből vezeti le. A fentiekből úgy gondolom világosan kitűnik, hogy ezen állapot fenntartása nem lehet érdeke az adófizető állampolgárnak, hiszen az állam televíziója az ő adófizetéséből teremt műszaki lehetőséget pl. a tv-reklámok egyre gátlástalanabb mutogatásának. E reklámok többsége egy ízléstelenül - és nem ritkán gusztustalanul - hazugan idealizált világot akar velünk nézőkkel elhitetni. No meg hamis életmodell-mintákat is sugall. A gyermekeinknek is, akik még mindent elhisznek... A tv-reklám is a tájékoztatás eszköze, csak éppen nagyon távol áll az objektivitástól, félrevezet, V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám 37
