Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Chikán Zoltánné drámaelemzése
megvallja, hogy ez őt nem elégíti ki: “De hogyha izzik bőrömön, A számon és a szememen, Hová rejtsem, hová tegyem?” Helciás elpanaszolja barátainak, a bíróknak: “Zsuzsa sokszor van egymaga, Főképpen — főképp — éjszaka — Ha reggel hívom, könnyesen Néz rám, két bánatos szemét Részvéttel, szégyennel lesem...” A bírók érdeklődéssel hallgatják, „habár nem tartok ilyen szép rabot” — mondja egyikük. Megegyeznek abban, hogy a férjnek nem szabad messze lennie asszonyától, ha mégis el kell mennie, “...vigye magával, mint édes tehert Az útra — féltett hitvesét —”, A fürdéshez készülődő Zsuzsának Judit arról beszél, hogy egyedüllétének baja könnyen orvosolható: Jónás “kéznél van s téged szeret”. Zsuzsa leinti: “Jónás inas, hagyom neked” Erre Judit elmondja, hogy Jónás csak látszólag alázatos: “Ezer színt vált egy perc alatt, De néki megbocsátanak Mindent, mert férfi s hízeleg. Neki akármi sikerül. És nékem?” A bírósági tárgyaláson a védő is arról tesz tanúságot, hogy nem sokra becsüli a nőket: “Nem tudnák sok-sok érdemet Felhozni mellé, mert hiszen Csak asszony, otthoni Munkája rendben tartani Házát, erkölcsét, önmagát — Ezek után érthető, hogy Zsuzsa szinte hitetlenkedve fogadja Dániel pártfogását. (Még élnek ilyen férfiak?) — A Zsuzsát fenyegető banya azt hányja a férfiak szemére: “A mi fonnyadt arcunk megett Nem érezné otthon magát, De a szépség bűnözhetik, Ha kell, az örök életig, Mert néki megbocsátanak Hitvány — Hízelgő férfiak — Mit ér irigy lelkem maga, Ha testem rút és ostoba?” Es Zsuzsa nem tér vissza Helciáshoz, az hiába kérleli: “Folyó szélén két part vagyunk, Távolról összetartozunk, De összetört a híd, ami Eddig meg tudta tartani Közösségünket —” (Hány válóperes fiatal vehetné ma is ajkára ezeket a szavakat!) Megfigyelhető, hogy a szerző a férfiakkal, Helciással és a bírókkal szemben végig Zsuzsa pártján áll (nem is lehetne másként), de már egyértelműen a férfit teszi rokonszenvesebbé Zsuzsa apjának és anyjának jellemzésével. A két alak szembeállítása különösen két részletben figyelhető meg: Péter otthonában és a bíróságon, a per befejezése után. Zsuzsa régi otthonába lépve azt látjuk, hogy az apa, aki suszter, “munkájával bajlódik”, míg a többiek már aludni készülnek, mégis azok zúgolódnak szegénységük és alacsony társadalmi helyzetük miatt, és emiatt az apának tesznek szemrehányást. Az asszony — úgy-ahogy — már beletörődött nehéz életükbe, de a fiatalok mindenáron ki akarnak törni belőle. Az apa pedig — mint láttuk — csak a belső béke fontosságát hirdeti. O az, aki a per végeztével Zsuzsához siet, és amikor megtudja, hogy Zsuzsa nem akar visszatérni Helciás házába, haza, magukhoz hívja. Eközben az anya és Zsuzsa testvérei Helciást szorongatják, kártérítést követelve tőle, mivel Zsuzsa megvádolásával az egész családot méltatlan helyzetbe hozta. A teljesen kimerült Helciás megígéri, hogy amit csak lehet, meg fog tenni, de kéri őket: most hagyják békén. Az apa is megpróbálja fékezni mohón hangoskodó családját, de az anya leinti és tovább követelőzik (panaszt teszünk és Istenig elér kezünk). Az apa felháborodottan utasítja rendre: “Hagy abba! Szemtelen legyek Szokták csipdesni így a húst, Mint itt ti őt! ...bűnös zsarolás, Amit tesztek, mert Helciást megcsalták a barátai —” Az idézetteken túl mély emberismeretről tanúskodik a darab sok részlete. Az apa így biztatja Juditot, hogy beszéljen el mindent: “Ha baj van, úgy meséled el, Ahogy az téged érdekel, Ártatlanul is színezed, Ahogy a vétked kedvesebb, Aztán hallgatsz s ha kérdezik, A legutolsó részletig Vallasz — talán az igazat —” — Az igazság nem mindig egyértelmű: “...gyakran a részletek Döntik el az egész helyett, Kinek miért van igaza? —” „A lélek áldozata ez. Önző volt és önző marad, Mint minden nagy vigasztalás — Szólnunk kell még a színmű nyelvezetéről: a közismert, egyszerű történethez jól igazodik a közérthető nyelv. Az előforduló szóképek is világosak, érthetőek: jól szolgálják az eszmei és hangulati aláfestést. Természetes, hogy a régmúlt történetnek leírása archaikus elemekkel is elősegíti, hogy 32 V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám
