Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Prohászka közéleti apostolsága
ivei. Elsőként a modern világ felé való nyitás, megértés és szolidaritás programjára figyeljünk föl, melyet már egy korábbi tanulmánya is hirdetett (OM. 15,179): „Közelebb kell hozni az egyházat a világhoz... Nem az elvonulás, nem az elzárkózás, nem a zsémbes gubbaszkodás képezi az egyház helyes programját...“ „Le kell gyűrni a „a világ-iszonyt“, „hogy ne fázzunk a modern élettől, s az új viszonyok közt is feltaláljuk magunkat“. A Modern Katolicizmus „Öntudatos vallásosság“ c. fejezete ugyancsak ilyen nyitottságot hirdet: kifejleszteni képességeinket, felhasználni a technikát, humanizálni a világot, és megszabadulni a nyomortól és bajtól.“ Prohászka reform-lelkülete és a korszükséglet felismerése bíráltatta meg vele éles szavakkal az „egyháziak maradiságát“, tehetetlenségét, sürgette a népnyelvet a liturgiában, a világiak jogait az egyház életében (60 évvel a Zsinat előtt!). Ez utóbbira egy idézet az utolsó „Klérus-laikus“-fejezet- ből: „A laikus a kereszténységben nem a profán elem, melytől a klérus borzadjon; a házas nem az a tisztátalan, kire a zárdaszűz sajnálkozva tekintsen; mi mindnyájan — az Apostol szerint — szentek, választott nép, királyi papság vagyunk... és arra hivatva, hogy apostolkodjunk, buzgólkodjunk, térítsünk, neveljünk, tanítsunk: kivált a mai világban lesz ez a hivatásunk... Ne tartsa magát a laikus az egyházban másodrendű katolikusnak!... A XX. század hullámzó tengerén küzdő egyháznak millió és millió szívre s kétszerannyi kézre van szüksége.“ E laikusokra vonatkozó értékelésnek társadalmi hátterét is érzékeli Prohászka, amikor „az alsó néprétegeknek öntudatra-ébredéséről“ és „nagykorúságra való törekvéséről“ teljes megértéssel ír, s a konzekvenciáit is levonja: „ennek megfelelően kell vezetni és intézkedni hagyni a népet is“. S még hozzáteszi: „Ezt értem én itt demokrácia alatt, s ez a népszellem okvetlenül meg fog nyilatkozni az egyházban is“. Az előbbiek rövid felvillantása alapján is rejtélynek tűnik, hogy a római Szentszék Prohászka e művét indexre tette 1911 júniusában, ami lelke mélyéig megrendítette a Püspököt. A kérdés és mögötte lévő háttér nagyon összetett, a tárgyalása külön tanulmányt igényelne)*), annyit azonban röviden mondhatunk, hogy a dolog mögött nem annyira teológiai, tanbeli félreértések, vagy félreérthető- ség állt, hanem sajnos bizonyos hazai ármánykodás, a régi és az új világ összeütközése, a haladást sürgetők és a konzervatív erők összecsapása, az akkori magyar püspöki karon belül is. Prohászka esztergomi kezdő éveitől elkötelezte magát szociális téren a reformok mellett, és Schütz fogalmazásában „a jozefinizmustól kikezdett és liberalizmustól kilúgozott magyar egyházi életbe ismét lelket akart verni“ XIII. Leó programjának szellemében. íme, az árulkodó cikk- és tanulmány-címek: A magyar egyház sebei (1896); A katolikusok teendői Magyarországon (1893); Liberalizmus vagy kereszténység? (1899); Erősebb katolicizmust! (1902). Tehát a szociális kérdés, és általában a reformok ügye volt a legélesebb ütköző a két álláspont között. A KÖZÉLET, SŐT POLITIKA PORONDJÁN Prohászkának ez a szociális érzülete és elkötelezettsége olyan konkrétumokban is megnyilvánult, amelyeket az ő mélységesen lelki és lelkipásztori alaphajlamától szinte idegennek érzünk. De abban a korban, mikor kevés volt az igazán keresztény és vallásilag művelt, aktív intellektuel — nem volt nélkülözhető a papság ilyen közéleti szerepvállalása. Ezért vállalkozott már 1896-ban maga is képviselőjelöltségre. A vágvecsei kerületben indult néppárti programmal, de a hírhedt Bánffy-féle választási terror megbuktatta őt. Ügy tűnik, hogy e kudarc nem különösebben érintette, mert Naplóiban semmi reflexióját nem találjuk az esetnek. De tény, hogy a korszak liberális, egyházellenes erőivel gyakorlatilag is harcban állott; pl. támogatta Frey Ferenc néppárti képviselőjelöltségét, ahogy akkor kifejezték — még úgynevezett kortes-beszédekkel is. Sőt — s ez a tény is kevésbé ismert — Zsiday Nándorral és Molnár1 Jánossal ők alapították meg a Katolikus Néppártot. Ez volt hazánkban az első olyan politikai párt, mely világnézeti alapon jött létre, és a nagy egyházpolitikai küzdelmek után a liberális, egyházellenes törvények visszafejlesztéséért szállt síkra. Aztán Prohászka alapította Esztergomban az első Katolikus Legényegyesületet, de pl. 1886-ban Csernoch Jánossal együtt az MíMtkpM V. évfolyam. 1995. március hó. 1. szám 23
