Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 4. szám - SZÍNHÁZ - György Ágnes: Szíki Károly rendez
közte és az által felfogadott földi isten, a megszeretett, a megszolgált férfi között adódott - nyilvánva- at, akik közelebbről, vagy rideg aggyal szemlélték ezt a szerelmi kirakósdi játékot. Mert Dalma úgy dominózott, olyan ügyesen és olyan ismert kockákkal, hogy ő minden vállalkozásából tele marokkal léphetett tovább. Vág)' inkább úgy, hogy semmit nem kellett sajnálnia. Mayarul: az alaptőkét, azaz önmagát sértetlenül újra forgathatta, mint a jó szakember a részvényeket a tőzsdén. És ezért is, és ennek ellenére is, - az újrakezdés még nem felmentés a szenvedés alól - ez a nő mindent átélt a maga szintjén. És úgy szenvedett, hogy abból is erőt meríthessen. Ismételten mondom: a maga szintjén élt. Élhetett. Akart és tudott élni. Otven évesen vallja meg magát a világnak, viharokon innen és túl, benne a viharban és mindig mégis úgy, mintha a vihar nem is dobálná őt. Semerre és sehová! 0 van, mert neki lennie kell mindaddig, amíg akad egy olyan alkotó, aki felfogja, mire mehet azzal, ha tőle szívja át magába azokat az energiákat, amik egy férfi fantáziáját,képzeletvilágát megtermékenyíthetik, felgyújthatják azt a tüzet, amiből a parázs, a nagyobbacska láng is az egekig sziporkázhatja a dallamokat, a formákat, az ara- beszkeket. Amiket nem feltétlenül kell megérteni, csak látni, hallani kell azt, ami megszületett. Nagy András ilyen Dalmát képzelt el magának. És nekünk. És ennek a generációnak igenis szüksége van ilyen látomásokra, hogy legalább pár másodpercre tudjunk megfeledkezni arról a silányságról, amely méreteinél fogva is aggasztóan körülvesz minket. Hogy egy ilyen nőből, asszonyból, az ő szépségéből, külső és belső értékeiből, a lényegből és annak csomagolásából mit lehet kihozni színpadon - az már újabb probléma. Nagy András, az Európa lemerülésének folyamatát ellenőrző tudós esztétától mi sem áll távolabb, mint az, hogy csak látványnak fogjon fel egy embert. Vagy akár többet is. Vagy akár egy egész korszakot. Egy oly gyorsan elsüllyedt világot, mint amilyen mára már az Osztrák-Magyar Monarchia lett, imádott Bécsivel együtt. Vagy nem így van? Farkas András s György Agnes Sziki Károly rendez... Sziki a nyugtalan lelkek közé tartozik. Csaknem mindent megpróbált már, ami a színházi tevékenységbe besorolható. Irt, játszott, rendezett, műsort összeállított, vendégszerepeit külföldön és belföldön. Most is vendégként rendez a Thália Színház stúdiójában, Nagy Andrásnak., a legújabbkori színpadi szerző-nemzedék (idestova már 10 éve jelenlévő) jeles tagjának legújabb művét az „ÁLMÁT”; ami jelen esetben nem gyümölcs, hanem egy női név. Sziki nem elégedett meg azzal, hogy egy remekbeszabott monodrámát játszasson hősnőjével, Pápay Erikával, hanem úgynevezett egyszemélyes nőí-show-ra tágította a darabot. A darab alcíme tehát „One woman show”. Pápay Erika csodálatos a szerepben, melynek gerince és kerete egy önvallomás-gyónás, már ötven évesen, feloldozást keresve és várva, Bécs egy híres-hírhedt főpapjától. Alma Schindler egy neves festő elkényeztetett gyermeke, aki gazdag környezetben nő fel és szépsége, varázsa lassan terhessé lesz számára, mivel tudja, hogy csáb-erőként bármikor bevetheti. 17 évesen szeretné „megejteni” apja egyik tehetséges festő ismerősét Klimt-et, de a nála húsz évvel idősebb férfi elutasítja közeledését. Ekkor 40 V. évfolyam 1995. december # 4. szám
