Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 4. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: II. Éles kép a múltból (Grősz érsek naplója)
annak a hazugságáradatnak, amelynek alapja ipari nagyságrendű gyártói szerint a hazugságmegmaradás elve, vagyis a hazugság nem vész el, csak átalakul. Foltot mindig hagy; jut is, marad is; nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja; lásd még az egyéb népi bölcsességet. Amikor a hazugság társadalmi elismertségre tesz szert a hírközlőeszközök révén, akkor a jövőkép a politikusok szájában igencsak üres, sőt hamis szólam. Még jó, hogy példának nem az 5.: „Ne ölj!” parancsolatot vettem, mert egyből a zúzmarás egészségügyi valóság hűtőkamrájában-hullaházában találnánk magunkat. Török József * Eles kép a múltból Grősz érsek elveszettnek hitt Naplója Kalocsán 1951. június 1-jén este váratlan, néhány évvel ezelőttig elképzelhetetlen esemény történt. A kalocsai érseket, az esztergomi érsek után az ország második főpapját az AVH nyomozói letartóztatták és elhurcolták. Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek 1948. dec. 26-án történt letartóztatásáig elképzelhetetlennek tartották volna az emberek, hogy a politikai hatalom kezet emeljen egy főpapra. Lelki jellegű küldetése, a nemzet szolgálatában viselt felelős tisztsége megóvta akármelyik politikai irányzat acsarkodása- itól. Fordult elő ugyan, hogy a bécsi kormányzat egy- egy főpapot elmozdíttatott; ám akármekkora volt is a császár hatalma, Rómában jártak el a főpap ellen és mentették fel, személyes szabadságában az érintett személyt nem gátolták. Fel sem merült, hogy egy püspököt, érseket bűnöző módjára letartóztassanak, őt a világi törvényszék elé állítsák, majd börtönbüntetésre ítéljék. Az idők azonban változtak. A magyar nép megfélemlítésére a szovjet támogatásnak örvendő hazai, előzőleg Moszkvában iskolázott baloldal politikusai minden módszert megengedhetőnek tartottak a Katolikus Egyház térdre kényszerítése érdekében. Először, 1948 nyarán az egyházi iskolákat államosították. Utána az esztergomi bíboros-érsek letartóztatása következett, majd 1950. augusztus 30-án a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, Grősz József kényszerből aláírta azt a diktátumot, amit a hatalom birtokosai-bitorlói hazug módon „állam-egyház közötti megállapodás” névvel illettek. Az „elnyomók” elleni harcot azonban fokozni kellett, akár mondvacsinált, ún. koncepciós perek segítségével is; ezért következett a Grősz-per 1951 nyarán. A dolgozó népnek kenyérre nemigen telt, hiszen a Szovjetunió háború-utáni kártalanítása címén a háború pusztításaitól érintetlenül megmaradt javakat elhurcolták keletre, az ország mezőgazdasági és ipari termelése nem volt másra használható, mint az orosz követelőzések kielégítésére, s mindezért Szovjetunió vezetői cinikusan a nagy testvér támogatását ígérték a szocializmus felépítéséhez. Ebben a légkörben zajlott a kalocsai érsek pere, melynek végén a fővádlót V évfolyam 1995. december * 4. szám
