Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Sibelka Iván verse

Valóban, erről mért hallgatsz, Koma?!

Ott a lakás, a jól fűtött szoba,

kis pénz a bankban. Mégis, örömed

mindebben - Bandim — mégsem lelheted

csak, ha szeretsz, csak, ha Téged szeret egy asszony. írd meg! Képetek - ha van - elküldhetnéd. Ha néztek boldogan egymás szemébe, nem giccs, azt ne hidd!

Titkot cipelsz?! Titkod tovább ne vidd! Ne, mert teher. Te sem vagy még öreg. Lakás, paplan, papucs csak ott meleg, ahol - mondom - asszony melengeti.

Ha titkolod, azt gondolom: Te - ti ott, - odaát - a pénzt kergetve - jaj -! mást nem szerettek. Nem, ez szörnyű baj! Ilyen nem voltál itt sem, jól tudom.

Csak gyűjtsd a dollárt; nálunk fogalom a gazdag bácsi túl a tengeren.

Együtt jó ez: pénz, asszony, szerelem!

Gyakrabban új! Ki tudja, meddig élünk! és oly sok mindent kell elmondani.

Itt dolgozunk, a békében remélünk: Leveled mindig váija valaki.

Felnémet, 1960. április 23.