Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 4. szám - KÖZÉLET - Egy helyi kitüntetettről
Sebestyén János - sokak szerint nagy meglepetésre kapta ezt a magas kitüntetést, ezt az 1991- ben alapított elismerési formát, érdemes és eredményes munkássága elismeréseként. Akik ismerik Sebestyén Jánost, úgy tartják számon, mint aki a maga csendes, mosolygós egyéniségét nem lemezként hordja. Ő ilyen, csendes és mosolygós. Ez az alaptermészete. Olyan, aki sohasem törekedett látványosan feltűnő eredményekre, a hangosan és minden pillanatban dicsérhető teljesítményekre. Akire hivatkozni nemcsak barátságból lehet, de akkor is, ha támaszként akarják felhasználni őt, személyiségét, munkáját, szakmai felkészültségét. Pedig... Soroljuk fel a jellemző adatokat. Elsőgenerációs értelmiségi, hatvanból származik, szülei, rokonai munkások voltak a hatvani cukorgyárban. Ő több akart lenni. Neki valamiképpen mindig is bizonyítania kellett, mit ért el, mivel lett többé, értékesebbé, mint osztályos társai. Ez a bizonyítási kényszer szereztette meg vele a diplomát, a népművelői oklevelet, a népművelő-politikusi felkészültségről szóló hivatalos pecsétet. Negyvenhat éve dolgozik, negyven éve közalkalmazott, az egész élete a művelődés szolgálatában telt el. 1976-tól a Megyei Tanácson dolgozott, onnan helyzeték át 1976-ban a Megyei Művelődési Központ élére. Azóta is ott irányítja azt a munkát, amely egyre terebélyesedik. Az Agria Fesztivál minden évben a Művelődési Központ szervezésében bonyolítja le eseménysorozatát, az egri és az országos idegenforgalom gazdagodására is szolgálva mindennel; koncertekkel, kiállításokkal, utcai keretben, a barokk Eger pompás épületeit használva díszletül, vagy akár ezeknek a nagyszerű épületeknek belső tereit benépesítve muzsikával, szellemmel, érzelemmel, hangulattal és maradandó élménnyel. Sok-sok apró munka, megértés az alkotók, az előadók, a tenniakarók iránt, beleélési készség az adott helyzetekbe - csak ennyi egy ilyen poszt vállalójának a kötelessége? Sokkal több. Ötvözni a már beváltat az új ötletekkel, a hobbit a művészettel, a készséget a szorgalommal. Magya raul: a társadalmat szolgáim azon a helyen és beosztásban, ahol az egyes állampolgárok közösséggé alakulnak, alakulhatnak. Már attól is, hogy tudomásul veszi náluk, amivel hozzá szeretnének járulni a közösség fejlődéséhez. Néha csak egy dallal, csak egy szőttessel, csak egy vers elmondásával, azzal, hogy a másik ember méltóságát megtiszteljük, mert megtisztelhetjük az arra alkalmas környezetben. Ahol gondolatok hívnak elő újabb gondolatokat, együk tervet a másik után. Míg össze nem áll a folyamatos program, ahol szimfonikus zene keveredik szólisták produkcióival, ahol festők rögzítik az élet elevenségét és esztétikáját, ahol a táncosok vigassága feledteti a hétköznapok súlyos árnyait, - szóval, ahol az élet egy magasabb síkon folyhat. Folytatódhat. Ez nincs leírva a kitüntetés indokolásában, de Göncz Árpád aláírása hitelesíti a tényt, amit mi most rögzítettünk. Úgy is, mint akik a Hevesi Napló szponzorát is látják Sebestyén Jánosban. Túl azon a barátságon, amellyel segítségünkre siet, ha az arra hivatottak megfeledkeznek arról, hogy ez a folyóirat — értük, a felelősökért is - szól. Ha szólni hagyják. Mi is gratulálunk Sebestyén Jánosnak. Fütyüljön a nyugdíjas korra, dolgozzon, ahogyan a mi fajtánk szokta, tudja: látástól vakulásig. A munka őriz meg minket az életre, a mozgás. Meg az a jóérzés, amit a belső szinten megélt siker szül meg. Azokban, akikben ilyen egyáltalán előkerülhet a mélyből és a magasból! A szerkesztő 6 V. évfolyam 1995. december * 4. szám
