Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 4. szám - Az idő sodrában

elekekkel, amikkel jobb időkben, jobb emberek nem vállalhattak közösséget. Vagy nem úgy, ahogy most ezek az érdekek eló'adatnak.

Ezért szólaltatunk meg közírókat, tudósokat, költőket, szépírókat, ezért írunk színházi bemutatókról, ahol az egyéniség, a magasabb szellemi szint, az erkölcs még érvényesül, vagy érvényesülhet, ezért ismertetünk meg olvasóinkkal olyan művészeket, akik nem a napi blöff szintjén tájékozódnak ása- tag divatok iránt, hanem azt adják át színekben, vonalakban, a kő, márvány, a bronz vagy egyéb anyagok felhasználásában, ami a szellemi és lelki élet folyamatosságát őrzi és táplálja.

Az egyéniségeket, a magukat megváltókat állítjuk az érdeklődés homlokterébe. Még akkor is, ha ezért gúnyos legyintéssel fizetnek. Még akkor is, ha ez a lap csak Egerben jelenik meg. (Adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a fővárosban legalább annyian olvassák, mint Egerben, vagy a megyében.)

Aki átnézi a lapot, netán el is olvassa, meggyőződhet arról, hogy nem a levegőbe beszélek. És egyet sosem szabad elfelejteni! Az írás megmarad. A Hevesi Naplót megőrzik a könyvtárak, és azok, akik megvették, olvasták. Hatni fog akkor is, amikor ez a mai kegyetlen hazai állapot talán már megszűnik, és emléke is kifakul. És bizonyságául annak, hogy minket a jószándék és az igazság vezérelt, emlegetni fogják, hogy az ár ellen úszva megtettük a magunkét. Nem magunkért, vagy nemcsak a magunk becsületéért. A gyengébb idegzetűek kiléphetnek a hátunk mögül, nem is jó, ha a kétkedők, a nyuszi-barátok lazítják a sorokat. „Zászlónk dagad, hajónk előre megy.”

A kiadó

4

V. évfolyam 1995. december # 4. szám