Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Ünnepi hetek a barokk Egerben
Ünnepi Hetek a barokk Egerben Gyorsmérleg - zárás után Egerben a július nemcsak a nyár közepe, hanem a zenéé, a vidámságé, a zsibongás, az utcai látványosság, a komédiázás, az egri közönség nyilvános és meghitt szórakoztatásának az időszaka. Ide rangos együttesek neveznek be, muzsikusok, táncosok, kis- és nagyegyüttesek, fel egészen a katonazenekarokig, mert a tomboló nyár, a napfény, a terek, az utcák, a Vár kicsalogatják a polgárokat a látni- és hallanivalóra. Augusztusban mi sem természetesebb, leülünk egy rövid számvetésre Sebestyén Jánossal, a Megyei Művelődési Központ igazgatójával: ők szervezik és bonyolítják le ezt a sokágú vállalkozást, évenként meg-megújulva és újítva azt, ami az ünnepi hetekben még vonzóbbá teheti-teszi ezt a bükkalji fészket. Az első mondatok a házigazda összegezése:- Harmincöt eseményt terveztünk, ezek sóira mind megvalósultak. Az égiek - hála nekik - csak ritkán szóltak bele záporokkal a programokba, á szabad téren folyt a vidámság, a tánc, a móka, a zene. A zene: a Várban, a Dobó téren, a kisebbik Dobó téren, a bazilikában, a Minorita templomban. Már az első alkalommal, a nyitóhangversenyen, amikor a katonazenekarok bevonultak a Dobó térre, három órán keresztül az egész teret megtöltő álló közönség élvezte a fúvós muzsikát egészen a fináléig, amikor Csajkovszkij 1812-es nyitánya közben nemcsak Moszkva harangjai szólaltak meg az üstdobokon, hanem a Várban a tűzijáték is emlékeztetett arra: mit érez egy nép, ha a győzelem mámora elkapja.- Július első napjaiban szinte egymást érték az események. Aki tehette, az ebédszüneti órákat kivéve egész napon át láthatta-hallhatta meghívott művészeink szereplését. Járt itt a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Multimédia Táncszínház, a Pavane Szolnokról, táncosok Szegedről, de versenyben álltak a MOVENDO és a Cantus Agriensis énekesei, az Egri Szimfonikus Zenekar, a Bogácsi VII. Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor résztvevői, Schubert Éva operettistái. Megszólaltak itt a barokk előtti és utáni korok szerzői éppúgy, mint a műsor tengelyét adó barokk zeneszámok: Händel-oratórium, opera, Bach elmaradhatatlan ezekből a műsorokból. A Purcell-évforduló is felébresztett néhány ritkán hallott alkotást. A Haydn-oratórium éppúgy jelezte korát, áhítatát és méltóságát, mint Dukay Barnabás mai opusa, az A változó Holdhoz. És a siker? Mármint a közönség részvétele?- Semmi ok a panaszra. A Dobó térre, a nagyra és a kicsire behangolódott a Város. Akár délelőtt, akár délután folytak itt a vigasságok, a tér megtelt. Vehetünk ötszázfős átlagot, és nemcsak azért, , mert ezek a mulatságok ingyen adódtak. A bazilikában és egyéb, zárt helyeken lebonyolított programok fizető közönsége meghaladta a tizenegyezerőtszázat. És ha értékelésünk alapjául vesszük a megoszlást: a komolyzene hallgatói felerészben az egri polgárok voltak, harminc százalékát tették ki a hazai és húszat a külföldi turisták, azaz az idegenforgalom. Jó reklámot jelentettek a váratlan rendezvények is, mint a Hírlapé a Kis Dobó téren, amikor az Egri Szimfonikus Zenekart felkérte a Strauss-műsor megismédésére. A közönségszervezésben azonban még akadnak rejtett tartalékok. Mire gondol?-A közönség tájékoztatása nem mindig volt pontos. Az időpontokat tévesen adták meg nem egyszer itt, vagy ott, „a szervek”, mi is. Az idegenforgalom csatornái is jobban bekapcsolódhattak volna néhányszor. Ma úgy gondolom, hogy több szóróanyag kellene. Időben és a megfelelő helyeken! Műsortükröt is kell adni, jókor a közönség kezébe! Megállító táblákat is kell kitennünk a jövőben. És kissé találékonyabban, mint eddig! Az Ünnepi Hetek hatszáz közreműködője megérdemli, hogy tömör közönség előtt lépjenek fel. Sajnálom azt is, hogy a Éranciskánus udvar még mindig nem játszhatja azt a szerepet, amit neki szántunk. Mára már javult a felszereltsége, de még mindig kell fejleszteni műszaki állapotát. És propagandáját is! V. évfolyam 1995. október # 3. szám 49
