Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: Őszelői gondolatok

Az amerikai társadalom belső problémáinak, ellentmondásainak elemzése fölöslegesnek tűnhet itt, Európa szívében. Am a tőlünk nyugatabbra fekvő országokból egyre többen aggódva tekintenek az óceánon túlra, ahol együtt és egyszerre megvan a mindennapok felszínén számtalan káros jelenség a maga hangzatos és erőszakos propagandájával. Közülük egyre több az öregnek tekinthető kontinens immun-gondokkal küzdő részein mind nyíltabban jelentkezik. A közép-európai térség általános immunhiányát szükségtelen hangoztatni, ezért szükséges az alábbiakban következő jelenségekre gondosan figyelni.

A keresztény filozófia mindig ügyelt arra, hogy az emberi értelem szabadságát tiszteletben tartva, annak autonómiáját a tízparancsolatnak feltétel nélkül alárendelje. Ha viszont a tízparancsolat csak történelmi, kulturális „termék”, akkor az emberi értelem teljes autonómiának örvendhet, megszűnik számára a jó és a rossz közötti világos különbségtétel. Ez utóbbi alapozta meg azt az erkölcsi irányzatot, amelyet cél-erkölcsnek neveznek. Ideológusai szerint a cselekedet önmagában nem jó vagy rossz, minősége kizárólag céljától és következményeitől függ. A hagyományos erkölcstől való, ilyen fokú elszakadás pedig szükséges akár egy utópisztikus társadalom megteremtéséhez, akár ahhoz, hogy az ember szabadságának abszolutizálásával saját maga teremtóje, ura legyen.

Dyen alapokból kiindulva, legszembetűnőbb talán a radikális feminizmus, amely a férfi és a nő közötti teljes, különbségtétel-nélküli egyenlőséget hirdeti. Ennek megvalósulásaként ünnepük néhány országban a hivatásszerűen, férfiak között katonáskodó nőket. A teljes egyenlőség megvalósítása első látásra nemes célkitűzés, logikus törekvés; ám éppen az egyén legmeghatározóbb jegye, nemisége kerül veszélybe. Nemisége abban az értelemben, hogy az ember annak teljességét a maga testi-szellemi- lelki valóságában csakis a másik személy más nemével szembesülve, tőle a kiegészítéseket elfogadva tudja igazán megélni. A női identitás elvesztésével karöltve halad a férfiúi identitás megrendülése, la- biüssá válása. A szociológusok-pszichológusok hosszan tudnának értekezni ennek kihatásairól a házastársi, valamint a szülő-gyermek kapcsolatokra. Az egyenjogúság hangoztatása mellett a nők felszabadítását hirdetik a feminizmus ideológusai, annak keretében, amit előszeretettel neveznek nyitott társadalomnak. Ezzel gyakran szembeállítják a zárt társadalmat és a két jelzőhöz kapcsolódó szabad asszociációkra bízzák az emberek meggyőzését. A lényege a két jelzőnek a spontán asszociációkkal szemben az, hogy a társadalom mire nyitott vagy mi elől zárt? A nyitott társadalom prófétái szerint e szebb, emberibb, megtervezett, az ember által teremtett jövő felé vezető úton a legnagyobb akadályt a társadalom túlnyomó többsége által magától értetődőnek, természetesnek tekintett erkölcsi, kulturáüs, stb. intézmények jelentik. Ilyen alapvető, természetes intézmény a férfi és nő egysége, egymásra találása, egymás kiegészítése a házasságban, vagyis maga a házasság, főként keresztény értelemben véve, vagyis nyitottan a születendő gyermekek felé. Ilyen, elsöprendő intézmény a szülőség természetes vállalása, hiszen főként a nő önmegvalósítását gátolja az értelmiségi pályán. Tehát fellazítandó, elsöprendő intézmény a család, szülők és gyermekek harmonikus együttélése. A pszichoanalízis segítségével a gyermekkori traumák fölnagyítása, sőt a szülők alaptalanul vád alá helyezése egyes amerikai egyetemeken igazi, kollektív hisztéria formáját öltötte az elmúlt évek során. Európai gondolkodással érthetetlen je-. lenség, amely a szülők iránti gyűlölet magvait hinti el, s tesz tönkre végérvényesen számtalan szülő-gyermek kapcsolatot. Ehhez csatlakozhat az a jogi felfogás, amely a megfogamzott emberi életet a személyes szabadság korlátozásának, a magzatot pedig olyan betolakodónak tekinti, akitől szíve joga szerint megszabadulhat a nemi érettségét tekintve felnőttnek mondható nő. Ez utóbbi, az abortusz az emberi történelem szomorú kísérője, s ellene legkitartóbban a kereszténység küzdött. Mostanság mintha a keresztény felekezetek közül egyedül már csak a katoükus folytatná ezt a harcot. Legalábbis, a nők helyzetével foglalkozó, tavalyi, ún. kairói konferencián a római pápa és az iszlám vallás képviselői fogtak össze, hogy megakadályozzák az abortuszhoz való jog átminősítését sőt emberi joggá magasztosulását. A most lezajlott kínai nő-konferéncia tovább lépett a megkezdett úton a házasság-ellenességben, a nyugati feminista mozgalmak aktivitása következtében. Mindehhez kellő légkört teremt az erkölcsi relati-—

V. évfolyam 1995. október # 3. szám