Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Varga Alexandra versei
Varga Alexandra versei Alom Sodródik az ár Velem Fűzöld néma Tereken Ereklyét tart fölém A Hold Jövő lesz, az is ami Volt. Silvanus erdejében A mélyben aranyzöld az alkonyat, Fényében lassan összegyűlt az éji vad. Silvanus erdejében a lassan éledő sötétben Kusza láncot alkotnak. Bús daluk az égbe száll, Míg lábuk egyre gyorsabban lép... Végül izzó körbe érve Kiáltják a sötét égbe Teremtójük szent nevét. Boldogság Vérző fájdalom az alkonyat Izzón sebébe hanyatlik a Nap. Győztesen merül el a szépséges kínban S az Óceán tüze arcomba lobban. ...Boldog vagyok... Budapest, 1995 V. évfolyam 1995. október * 3. szám
/
