Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Boros Anikó: Rendhagyó önéletrajz és versek
Boros Anikó Rendhagyó önéletrajz Kora fiatalságom óta írom gondolataimat, érzéseimet a világról, az engem érdeklő kérdésekről — a miértekről és a hogyanokról. Már kisiskolásként rászoktam az olvasás gyönyörűségére, az irodalom szeretetére, ami mellé a képzőművészetek iránti vonzalmam is társult. A rajzolás gyermekként, majd sokkal később, már felnőttként az olajfestés, (arcképfestés) lett életemnek egyik, örömet adó forrása. Meditativ, önállóan gondolkodó alkat vagyok, akinek mindig fontosabb volt a szellemi-lelki fejlődés, mint az anyaghoz való kötődés. A pénz, rang, hírnév utáni vágy sosem játszott igazán szerepet az életemben. Ettől bizonyos fokú szabadságra tettem szert, de mint sokan mások - vagy talán mindenki más - én sem kerülhettem el a nehéz és nagyon keserves időszakokat, míg fel nem ismertem, hogy csak és kizárólag a számomra kijelölt utat járhatom és ezt az utat csak egyedül lehet bejárni. Fejlődni, érni, rátalálni - önmagámra — csak ez lehet a dolgom. Verseim erről szólnak. Ma már hiszem, tudom és vallom: minden létnek értelme és célja van, az emberlétnek pedig vállalt feladata, és ezt a feladatot legjobb tudásom és tiszta lelkiismeretem szerint kell elvégeznem. Hnek-kinek jó és rossz tapasztalataiból kell megtanulnia felépíteni önnön „életpiramisát” a belső út törvénye szerint - a Szeretet törvénye szerint. Budapest, Í995.júl. 20. * * * Ajánlás Keresd létezésed értelmét, Most csak ez a dolgod. Haladj csak a mindenkire érvényes, Törvények által kiszabott úton. Aztán majd szólj, ha már a „földi törvények” Nem érvényesek reád. Ha már megismerted mind a „szabályokat” S ha egyikben sem érzed jól magad Csak szólj. Ha majd elmondhatatlanná válik Ami elmondható lenne még, Csak kiálts! S ha majd, mit eddig átéreztél, Mindent túléltél, Már ne szólj, ne kiálts! Csak próbáld meg fenntartani A különbéke, A kiegyezés látszatát. Budapest, 1975. V. évfolyam 1995. október # 3. szám
