Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Kék felhő útja
vei találta. Egyszer úgy tűnt, mintha ábrándozna, midkor ijedt vagy elszánt arccal meredt a semmibe. Hien Trong majd mindennap meglátogatta. Észrevette a könyvet, de nem szólt semmit. Csak azután, hogy a lány kérdezett valamit, beszéltek gyakrabban a könyvben lévű dolgokról. Than Van a rövid magyarázatokat szerette, mint aki csak a lényegre kíváncsi, s az összefüggéseket megkeresi maga. A barnaruhás férfi két-háromnaponként jött, kora délután vitt arra az útja. Mulatságos figura volt megnyergelt bivalya hátán, a hosszú ruha térdéig felcsúszott, fejét széleskarimájú szalmakalap védte a naptól. Dr. Petitnek hívták, alacsony, kissé szertartásos és szívélyes modorú ember volt. Hat évvel ezelőtt jött Kanadából, ahol tíz évet praktizált, mielőtt a szerzetbe lépett; tökéletesen beszélte a vietnámi nyelvet, bár szörnyű kiejtéssel. Néhány percig maradt csak; kikérdezte a lányt, orvosságot hagyott és máris ment tovább. Míg az orvos a beteggel foglalkozott, Nam meglovagolta a bivalyt és körbejáratta az udvaron. Hoan Hu, a koldus, aki gyakran lebzselt a bába udvarában, megvetően köpött és kibicegett az udvarból, ha meglátta az orvost.- Ostoba kölyök - dohogott Namnak. - Becsapnak és félrevezetnek. Mind egyformák ezek, akár franciák, akár amerikaiak. K kéne ebrudalni valamennyit. Ne hidd, hogy a jóság beszél belőlük, csak az érdek: erről a levágott lábam mesélhetne... Ah, nem érted te ezt - legyintett keserűen -, de én ismerem őket... * * * Than Vannal történt valami, amiről érezte, hogy többé nem lehet meg nem történtté tenni. A feketekötésű könyv egyre fontosabb szerepet játszott az életében. Felfedezte, hogy a könyvben nemcsak történetet kell látnia, hanem az élet értelmezését, mely sok tekintetben eltér attól, amit eddig igaznak tartott, vagy éppenséggel ellentéte annak. Két világ birkózott benne, s mint minden tiszta és becsületes lélek, mélyen átérezte a válság rettenetességét. Többször megfordult a fejében, hogy félreteszi a könyvet s elűzi a békéjét feldúló gondolatokat. De nem tudta; nem olyasmi volt ez, amit abba lehet hagyni. Nam egy alkalommal üresen találta a házat. Dr. Petit rövid sétákat engedélyezett Than Vannak, és Nam tudta, merre szeret sétálni. Meg is találta a falu végén, ahol az út egyik oldalán az erdő, a másikon a rizs- és gyapotföldek kezdődnek, a néhány olaj- és pálmafa alkotta ligetben; a mohával lepett köveken ült, mozdulatlanul, mintha aludna.- Nam - kiáltotta váradanul - hogyan támadhat fel egy ember, ha egyszer megölték és meghalt?- Sehogy — felelte Nam megrökönyödve. Aztán észrevette a könyvet. - Az más - mondta. - Ő nem ember volt, hanem Isten Fia.- Igen - mondta Than Van halkan - ... az Isten Fia ... — és megborzongott, amint először kimondta. Újra a gyerekhez fordult, élénken, szinte kiabálva, s nem lehetett tudni, mohóság vagy ellenkezés lappang a hangjában.- És Nam ... te hiszed ezt?- Persze, hogy hiszem — mondta Nam. - Hiszen meg van írva, hogy Istennél minden lehetséges. Egy napon Than Van úgy érezte, nem ura a gondolatainak; egy másik napon rádöbbent, hogy egy világot hord magában, mely önmaga előtt sem egészen ismert, zárt és befejezett, mint eddig gondolta, hanem sohasem sejtett távlatai és mélységei vannak; és eljött az a nap is, amikor elhatározta: nem harcol tovább. Átadja lelkét annak a sodrásnak, mely egy idő óta el akarja ragadni, s engedi magát elszakítani azoktól a partoktól, melyekbe eddig kapaszkodott - ha ez az erő is úgy akarja. Két hét múlva Dr. Petit gyógyultnak nyilvánította. Először csak a faluban tanított; később újra bejárt Le Mybe. Mikor egyszer Hien Trong hazafelé menet szóba hozta az esküvőt, azt mondta, előbb szeretne elintézni valamit. V évfolyam 1995. október # 3. szám 19
