Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Kék felhő útja
-Az igazság nem fehér, nem sárga, nem fekete. És addig kell menni utána, ameddig csak lehet. Ez mindenkinek kötelessége. Később hozzátette, mintha csak magában morfondírozna: — Semmi sem számít, csak az igazság. * * * Than Van életében eljött a nap, amikor nyíltan bevallotta magának, hogy többet gondol Hien Trongra, mint a többi kollégára Le Myben. Egyeden pillanat elég volt; utána jóleső megnyugvás áradt szét benne. Éppen vége volt a tanításnak; kikísérte a gyerekeket az útra, s megállt a tornác falépcsőínek tetején; a gyerekek kiabálva szaladtak szét, ő meg az egyik faoszlopnak támaszkodott; a nap melege végiggördült rajta, tekintete elkalandozott, s gondolatai észrevéden szárnyalással repültek; a zavar és bizonytalanság érzése, meg valami fojtott szomorúság környékezte meg — s akkor egy tiszta fényforrás világossága hirtelen eloszlatott zavart, bizonytalanságot és szomorúságot: egyszerre elég bátorságot érzett, hogy mentegetőzés nélkül Hien Trongra gondoljon, hosszan és őszintén. Ettől kezdve nem szégyellte bevallani magának, hogy alig várja a napokat, amikor órái vannak Le Myben, s hogy csalódást érzett, ha Hien Trong nem várta meg tanítás után; bár ez ritkán fordult elő. A város szélén kis templom állt, inkább kápolna. Körülötte húsoslevelű növényekkel teleültetett virágágyak, előtte kőkereszt. Az útjuk erre vitt, s egy idő óta mindig betértek néhány percre. Az első alkalommal Than Van megtorpant a lépcső alján és a földet nézte; Hien Trong a kezébe vette a kezét, és mosolyogva és higgadtan mondta: — Nincs buddhista Isten és keresztény Isten. Csak egy Isten van: az egész világé. Hinni kell, hogy szól hozzánk, és figyelni kell arra, amit mond. A többi az Ő dolga. Ez tetszett a lánynak, de még mindig nem tudta, miért akaija Hien Trong, hogy ő is bemenjen. — Nézze meg — folytatta a fiú. - Imádkozzon úgy, ahogy akar. A besütő nap ferde fényhasábokat fektetett a padok és ablakok közé. Hien Trong letérdelt a kőre. Than Van szétnézett: furcsának találta. Szeme végigsiklott a szobrokon, zászlókon, képeken. Lassan rátalált lelkében arra az érzésre - vagy ahhoz hasonlóra - mely a pagodákban imádságra hangolta. Lekuporodott a hátsó padban és Buddha négy szent igazságára gondolt, és a nyolcösvényű útra, mely a szenvedés megszűnéséhez vezet. Kijövet a fiú, a keresztút képeit követve, elmagyarázta az Emberfia szenvedésének történetét. •k -k Je A héten, mikor Hien Trong eljegyezte Than Vant, a partizánok egész Dél-Vietnámban támadásba kezdtek. Úgy hírlett, ketté akaiják vágni az ország „darázsderekát”, hogy elszakítsák egymástól az amerikai támaszpontokat. Kon Tűm környékén levegőbe repültek a vasútvonalak és Than Van szülei nem jöhettek el az eljegyzésre. És a gerillák felbukkantak Le Myben is. Három nappal az eljegyzés előtt gránátot dobtak a rendőrfőnök hálószobájába. A következő hajnalon lefegyverezték a vasúti híd őrségét. Than Van mérgelődött, hogy a vacsoránál mindenki a háborúról beszél és senki sem törődik velük. Még Hien Trong ajkáról is eltűnt a mosoly, mikor a férfiak bevonták beszélgetésükbe. Egy hónappal az eljegyzés után Than Van ágynak esett. Úgy látszott, maláriát kapott, a megtévesztő tünetekből azonban az a betegség bontakozott ki, amit a helybeliek egyszerűen „láz”-nak hívnak. Ereje elhagyta, s naponta többször mély lázálomba zuhant. A nagynéni kinint adott neki és vizes lepedőbe csavarta; Namot meg Le Mybe küldte, hogy hírt vigyen Hien Trongnak. Délután magához tért. Hien Trong állt az ágya mellett, meg egy alacsony szemüveges férfi; hosszú barna ruháját fehér kötél övezte. Nam jött be, vizet hozott, aggódó arca felderült, amikor látta, hogy ____^<1 11 /]/) /) y___ V. évfolyam 1995. október # 3. szám 17
