Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - KÖZÉLET - Csak a Csebokszáriak gondja?
it kielégíthetné. Iskolák vannak, áruházak akadnak, presszók is megnyíltak. Csak az a kohéziós, összetartó, teremtő és nevelő'' erő hiányzik ebből a városrészből, hogy egészséges közösséggé formálhatná ezt a húszezres létszámot. Szándékosan nem használok közelítőbb fogalmat, hogy meg ne sértsem az itt- lakókat, még véletlenül sem minősítve a hiány miatt akárkiket is. Csebokszári hangulatilag, közérzésben is távol marad Egertől. Innen bejönnek Egerbe, mintha mondjuk Felnémetről vagy Szarvaskőből ruccannának be a fiatalok szórakozni, az idősebbek szakorvosi felülvizsgálatra, vagy - melózni. És ez az állapot évtizedek óta csak tart. Halmozódnak a gondok, mert a társadalom- és szociálpolitika nem szólt közbe idejében, hogy nemcsak az anyagi természetű szükségletek kielégítésére kell gondolni az irányítónak, hanem a többire is, a szellemi „kiegészítőkre” is. Akárhogyan kerülgetjük a forró kását: a lelki igény sem elhanyagolandó. Ha tehát egy olyan közösségi házat képzelnek el a legjobb szándékkal és nem hittérítési indulatokkal, amely lehetőséget teremt a fiataloknak klubszerű foglalkozásokat kitalálni, az öregeknek találkozási lehetőséget biztosítani, a rokkantaknak kapcsolatokat teremteni egymás között és a vidámabb életűekkel, az nemcsak caritas - szeretetszolgálat - a szó legtisztább változatában, napi szükséglet kielégítése is, a későn induló váro- siasodási folyamat beindítása. Minél később kezdődik meg ez a folyamat, ez a munka, annál tovább tart a Csebokszáriból elvándorolni szándékozók áramlása - máshová. (A lakáspiac a legbiztosabb fokmérője mindannak, amiről ezekben a sorokban vallók.) És a telep mai közállapota! A lakossági sérelmek mindenütt, Pesten és az ország bármely lakott részében kötetekre rúgnak. Itt mi a baj, ott mi a gond? Aki ma üres telekre néz, és holnap épületet lát maga előtt, dühönghet, mert a benapozását, a kilátását elvették. De azt már nem állítja szembe az ő sérelmével — ha ugyan ez sérelem, hiszen a tágas környezetet, egyáltalán a szomszédságot, az afölötti rendelkezést nem vette meg! —, mit kaphat a megvalósítandó épületben az egész közösség? Ki kezeli jól az igazságnak neld kiosztott mérlegét? Sérti-e, sértheti bármely lakótelepi lakó jó ízlését, vagy személyi érdekét, hogy az öregek klubot kapjanak, a fiatalság sportolási-szórakozási lehetőséghez jusson? Átrium, étterem, zsibongó koncert-lehetőség is, lehet mint ahogyan a Pásztorvölgyi iskolában. Elképzelhetők itt kiállítások, olyan rendezvények, amelyek egy heterogén népességet közönséggé, majd közösséggé változtatnak. A lakossági fórum és az aláírók a meghívásos eszmecsere három órájára elfeledték a fakocsmák izzó óráit, amikor az URH igyekszik rendet teremteni. Elfeledték azt is, hogy ez a városrész, a maga - nem lehet eléggé hangosan Ynondani — magára hagyott és eredendően szervezetlen állapotában kénytelen az öreg városra támaszkodni, ha bármilyen szellemi, lelki megoldandója akad. Mára még elvégzi - úgy, ahogy — ezeket a funkciókat „a belváros”, de a kinti, a csebokszári állapotok ettől, ezektől a segítségektől egy jottányit nem fognak javulni. „Építsék máshová, ne ide!” — hangzik a verdikt. De hová, ha nincs központi piacra hely, ahová felsorakozhatnának az oda helyezendő létesítmények? Az öregeknek, a fiataloknak, a középkorúak - nak — és mindenkinek. Aki a közösség tagja akar maradni. Végigtanít Iták mérnökök, a szakemberek azt az ajánlatot, amit a Caritas — külföldi jószándék folytán - szeretne megvalósítani. Az évtizedes mulasztást kezdenék el részben pótolni azzal, ha ez a nagy értékű épületkomplexum megépülne. Mielőtt apró dolgozatom megírásához hozzáfogtam volna, megkérdeztem az illetékeseket, mindkét oldalról. A jelenlegi és a beosztásáról lemondott főépítész, de több szakmai tekintély is, akik munkájukkal bizonyították, hogy „értik Egert”, egyértelműen azt állították, hogy nagyfokú rövidlátás érvényesülne, ha a Caritas ajánlatát, önzetlen igényét nem fogadná a város megértéssel. — A Csebokszári-városrész elemi érdeke esik itt egybe a Caritas szándékával és a tervező el10 V évfolyam 1995. obtóber # 3. szám
